random reggeli
számlanyitás

Varga Gusztáv

2021-03-29

Hova jutott az „arab tavasz?”

Az arab tavasz kormányellenes tüntetések, felkelések és fegyveres lázadások sorozata volt, amely a 2010-es évek elején terjedt el az arab világ nagy részén.

A gyümölcsárus áldozata

2010. december 17-én reggel egy tunéziai faluban a rendőrök lefoglalták Mohammed el-Búazízi gyümölcsárus elektromos mérlegét, és pofon vágták mert engedély nélkül utcai árusként dolgozott. Panaszra ment a kormányzóhoz a Szidi Bú Zid tartományi kormány épületébe, aki nem fogadta. A tiltakozás és a kétségbeesés Mohammedet addig őrölte, hogy a nyílt utcán felgyújtotta magát és mártírhalált halt. Halála gyűlöletet ébresztett a régió erőszakos uralkodói iránt, akik a tömegeket szegénységbe taszítva a kiváltságosokat korrupt módon gazdagították.

Az „arab tavaszt” ettől az eseménytől számítjuk.

 

Az „arab tavasz” lényege

Az arab tavasz kormányellenes tüntetések, felkelések és fegyveres lázadások sorozata volt, amely a 2010-es évek elején terjedt el az arab világ nagy részén. A Tunéziában kezdődött tüntetések átterjedtek: Líbiára , Egyiptomra , Jemenre , Szíriára és Bahreinre, (linkek a Wikipédiára) ahol a vezetőket (uralkodókat) leváltották.

Egy évtizede tömegek gyűltek össze a kairói Tahrir téren, hogy erőskezű elnökük, Hoszni Mubárak menesztését követeljék. Az Obama elnök által vezetett USA a tüntetők mellé állt támogatva a demokratikus követeléseket.

A többi arab potentát gyorsan reagált.

Mohammed bin Zajed sejk, az Egyesült Arab Emírségek tényleges uralkodója - elmondta Obama elnöknek, hogy már nem látja megbízható partnernek az Egyesült Államokat, mert támogatták az egyiptomi elnök lemondatását. 

„Figyelmeztetés volt” – írta Obama elnöki memoárjában -, hogy „a régi rendnek nem állt szándékában harc nélkül átengedni a hatalmat”.

A régi rend és a Közel-Keleten 2011-ben bekövetkezett népfelkelések összeütközése, parázsló romokban hagyta a régió nagy részét.

A líbiai és jemeni háborúkban az országokat a versengő milíciák mozaikokra tördelték.  Autokraták ragaszkodnak a hatalomhoz Egyiptomban, Szíriában és Bahreinben, elfojtva az ellenzék minden próbálkozását. Tunéziát tartják a felkelők egyedüli sikerének, ahol sikerült lerakni gazdasági alapokat a demokrácia előnyeinek kihasználásával (NYTimes cikk, angolul).

Depositphotos_65923799_xl-2015.jpg

Kép: Mauzóleum, Tunézia(Depositphotos)

 

A felkelések okai

Sokat elemezték a 2011-es „arab tavasz” (arab felkelések) kitörésének és gyors elterjedésének okait. A kritikus politikai, gazdasági és társadalmi tényezők kombinációja egyrészt strukturális, régóta fennálló, mögöttes tényezőkre vezethető vissza, amelyek az arab országokban a nép haragjának és csalódottságának növekedéséhez vezettek; és voltak közvetlen kiváltó tényezők, amelyek a helyi tiltakozásokat országos mozgalommá alakították át.

„Az emberek ma már nagyon jól tudják, hogy senki sem fog segíteni nekik, hogy nekik kell segíteniük önmagukat, és hogy azok az országok, amelyeknek korábban a változásra törekedtek, most a probléma részét képezik” – mondta Amr Darrag, korábbi egyiptomi tervezési miniszter.

 

Események dióhéjban

Miután a tunéziai tüntetők száműzetésbe kényszerítették az ország régi autokratáját, Zine el-Abidine Ben Alit, tüntetések robbantak ki Egyiptomban, Líbiában, Jemenben, Bahreinben és Szíriában. 2012 elejére három másik államfőt menesztettek, de a néphatalom szédületes érzése nem tartott sokáig.

Az egyiptomi választások az Iszlám Muzulmán Testvériséget juttatták hatalomba, és Muhammad Morszi elnök arra érzett küldetést, hogy a szélsőséges iszlám felé kormányozza az országot. A katonaság azóta is fenntartja hatalmát, és erős kézzel harcol az iszlám erőszak ellen.

Líbiában az Egyesült Államok és a szövetséges országok bombázták Kadhafi elnök erőit, és támogatták a lázadókat. De az ellenzéknek nem sikerült egyesülnie, részben azért, mert a regionális riválisok támogatták a versengő frakciókat, és az ország továbbra is megosztott.

Bahreinben a síita többség a szunnita monarchia vezetése ellen kezdett tüntetni, és a szunnita Szaúd-Arábia harckocsikkal segített eltiporni a síita muszlim többség felkelését.

Jemenben – ahol egy régóta erős ember elhagyta a hatalmat, de aztán csatlakozott a fővárost átvevő lázadókhoz –, polgárháborút indított egy szaúdi vezetésű koalíció, amely borzalmas humanitárius válságot okozott. Szaúd-Arábia és az Emirátusok kevés figyelmet szenteltek az amerikai tisztviselőknek, mielőtt 2015-ben katonai műveleteket indítottak Jemenben, és azóta is pénzügyi támogatást nyújtottak Jordánia királyának és Szudán új kormányának, hogy kiterjesztették befolyásukat felettük.

Szíria sok szempontból a legrosszabb forgatókönyvet képviseli: egy felkelés, amely polgárháborúba torkollott, amely egész városokat pusztított el, megnyitotta az ajtót az Iszlám Állam és más dzsihadisták előtt, menekültek millióit sodorva külföldre, és számos csoport segítséget  hívta be  a nemzetközi hatalmakat. Végül is Bassár el-Aszad elnök maradt hatalmon.

 

A sikertelenség keserűsége

„Az arab tavasz óta minden rosszabbá vált” – mondta Mohamed Saleh, homszi szíriai író. „Az változott, hogy több külföldi erő irányítja Szíriát. Szíria megsemmisült és megosztottabb. mint valaha.”

Depositphotos_381513130_xl-2015.jpg

Kép: A lerombolt homszi városközpont, Szíria (Depositphotos)

Azok, akik részt vettek a felkelésekben, a keserűség és a nosztalgia keverékével idézik fel kudarcuk különböző okait: a következetlen nyugati támogatást, más hatalmak beavatkozása és az, hogy a tüntetők képteleneknek bizonyultak a politizálásra történő áttérésre; a beágyazódott elitek ellenállása és a szétszakadozott társadalom meggyógyítására való képtelenség.

„Nem voltunk elég érettek, nem tudtuk, mi a konfliktus, mi a demokrácia, mi a politika” – mondta Bassár el-Talhi, aki támogatást nyújtott Líbia lázadóinak és az első átmeneti kormánynak, és most konfliktuselemzőként dolgozik. „Úgy gondoltuk, hogy csak meg kell szabadulnunk az elnöktől, de nem vettük észre, hogy már mindannyiunkban elterjesztette a mérgezést.”

Sokan azzal vádolták az Egyesült Államokat, hogy nem tett eleget a lázadások támogatásáért, attól tartva, hogy saját érdekeit sértené.

Egyiptomban az Obama-adminisztráció nem volt hajlandó puccsnak nevezni a 2013-as katonai hatalomátvételt , inkább az egyiptomi hadsereggel fenntartott kapcsolatok védelmét követte, a többszáz tüntető agyonlövése ellenére. Líbiában a nyugati elkötelezettség elenyészett Kadhafi halála után, hozzájárulva a tervezett politikai átmenet összeomlásához. Szíriában az Egyesült Államok az ellenzék támogatásáról az Iszlám Állam elleni harcra helyezte át a hangsúlyt, majd Trump elnök irányításával erőinek nagy részét kivonta.

Az oroszok és törökök közelebb vannak a régióhoz, és kevésbé törődnek a demokráciával, betöltötték a vákuumot.

„Hosszú utat tettünk meg az 1970-es évek óta, amikor mi voltunk az a kiskacsa, akinek Amerikától védelemre volt szüksége, és Amerikától kellett engedély.” – mondta Abdulhalek Abdulla, az Emirátus politológusa. „Van egy bizonyos szintű bizalom, amely regiót erőteljesebbé és függetlenebbé tette Amerikával és más hatalmakkal szemben.”

Az Egyesült Államok egykori névtelenül nyilatkozó tisztviselői elmondták, hogy 2014-ben megdöbbentek, amikor az Emirátusok amerikai gyártmányú fegyverekkel és felszereléssel bombázta a líbiai fővárost, Tripolit, megsértve ezzel a fegyvervásárlási feltételeket az amerikai politika ellenében. Amikor az Egyesült Államok emiatt felszólalt, az Emiratus dühösen visszavonult, hogy az Egyesült Államok nem támogatja a választott erős embert.

Szíriában iráni milicisták erősítették Aszad erőit, Oroszország technikájával a lázadók fellegvárait bombázta szét, Törökország pedig az ország északi részeit, de facto saját protektorátusává változtatta. A legaktívabb egyeztetések az ország jövőjéről most e három ország között zajlanak, míg a Nyugat a pálya szélén áll, a szíreket pedig pusztítás kiséri.

De az arab tavasz több veteránja azt állítja, hogy a befejezetlen felkelések miatt a demokráciapárti mozgalmak valamikor majd visszatérnek.

 

Talán mégis él a szabadságvágy

„Aki azt mondja, hogy az arab tavasz meghalt, nem ismeri az emberek harcának történetét” – mondta Tavakkul Karmán, aki 2011-ben elnyerte a Nobel-békedíjat a jemeni felkelésben játszott szerepéért. „Népünk álmai nem haltak meg és nem is fognak meghalni. A fiatalabb generációk látták, mi történt” – mondta. - „Olyan ez, mint egy cápa, amikor vérszagot érez. A szabadság ilyen. Egyszer megéreztük az illatát, így tovább próbálkozunk, de meg vagyok győződve arról, hogy egy újabb felkelés hiábavaló lenne”.

         - Nincsenek eszközeink – mondta. - Sokkal erősebbek.

A régió lakossága nagyon fiatal; és kormányainak többsége nem tudta biztosítani a gazdasági biztonságot; és egy egész generáció emlékszik az izgalomra, amikor utcára vonult a gyűlölt diktátorok ellen.

Az elmúlt években a korrupció és a rossz kormányzás elleni mozgalmak kiszorították az autokratákat Algériában és Szudánban. Hasonló tiltakozások megrendítették Irakot és Libanont, de nem sikerült megváltoztatniuk összetett, felekezeti alapú politikai rendszerüket.

Hosszú távon az alacsony olajárak és a növekvő népesség kevesebb pénzt hagyhat az öbölbeli államokban a külföldi beavatkozásokra, a veterán forradalmárok pedig átadhatják kudarcuk tanulságait a fiatalabb aktivistáknak.

 

Az arab tavasz alapvető összetevői:

  • Az „autoriter alku” vagy a társadalmi alap felbomlása, amelynek során az állam szolgáltatásokat, foglalkoztatást, élelmiszert és energetikai támogatást nyújtott a népnek politikai támogatás (vagy megfelelés) fejében, átfogó oka volt annak, hogy az arab rezsimek elveszítették legitimitásukat és kivívták a nép haragját.
  • A népesség robbanása az arab világban, valamint a kormányzati kudarcok a strukturális reformok végrehajtásában és a munkahelyteremtésben, mindez növekvő munkanélküliséghez vezetett, különösen a fiatalok körében. Az egész régióban az oktatási szint javulása hozzájárult a fiatalok elvárásainak növekedéséhez és csalódottságukhoz, amikor az állami szektor munkahelyei már nem voltak elérhetők, és a magánszektor pedig alacsony fizetésűek voltak.
  • A strukturális alkalmazkodási programok eredményeként bevezetett megszorító intézkedések és a globális pénzügyi válság hatása az árak (különösen az élelmiszerárak) emelkedésére, a gazdasági nehézségekhez és az emberek többségének életszínvonalának romlásához vezetett.
  • Az uralkodó elitek általi korrupció mind szélesebb és kirívóbb körben tovább növelve a jövedelemegyenlőtlenséget. A nép haragját táplálta az ellenét saját helyzetük és az uralkodó réteg luxusa között.  
  • A tekintélyelvű rezsimeket a hatalom konszolidációja jellemezte néhány önkényuralmi vezető kezében; az alapvető jogok, például a véleménynyilvánítás és a szerveződés szabadságának megtagadása; erőszak alkalmazása az ellenzékkel szemben és az emberi jogok tömeges elnyomására. Sőt, amikor a kirekesztő társadalmi szerződés felbomlott, a rendszerek egyre inkább az elnyomástól és az erőszaktól váltak függővé. Az információkhoz való jobb hozzáférés és a tudatosság, ideértve a biztonsági szolgálatok kirívó emberi jogi visszaéléseinek egyedi eseteit, széles körű haraghoz vezetett.

 

Sajátos tényezők:

  • Az elektronikus információs hálózatoknak és a közösségi médiának kritikus szerepe volt a visszaélések (nevezetesen Mohammed el-Búazízi önégetése, amely a tunéziai felkelést kiváltotta) tudatosításában, a tüntetők mozgósításában, a lázadások fenntartásában és a biztonsági szolgálatok „legyőzésében” a felkelések során.
  • Határozott demonstrációs hatása volt az arab tavasz hajtóerejének, amely abból a sebességből fakadt, amellyel a felkelések egymást követték az egész régióban, mivel az emberek látták, mi történik más országokban, és inspirációt kaptak arra, hogy kövessék példájukat.
  • Az állami válaszokban elkövetett baklövések, különösképpen nehézkes megközelítéssel és az ellenzék leverésére törekedve, fordított hatást váltottak ki, így több embert ösztönöztek tiltakozásokra.
  • A fegyveres erők meghatározó szerepet játszottak számos arab felkelésben, különösen a korai Tunéziában és Egyiptomban. Mindkét országban a hadsereg úgy döntött, hogy az emberek mellé áll, és Ben Alit és Mubárakot lelépésre kényszerítette. Líbiában ezzel szemben a hadsereg a rezsim és az ellenzék vonalai mentén megoszlott, ami polgárháborúhoz vezetett. Szíriában a hadsereg magja hű maradt az Aszad-rezsimhez, ami folyamatos konfliktusokat eredményezett.
  • A tiltakozások nem voltak ideológiai jellegűek, nem politikai pártok vagy valóban vezető személyek vezették őket, és általában spontán módon kezdődtek. A rendszerváltás és a társadalmi igazságosság iránti igény befogadó jellegű volt, egyesítve a társadalom különböző csoportjaiból származó embereket. A népi mozgósítás helyi jellege és mértéke megnehezítette a rezsimek számára a hatékony fellépést ellenük.

 

A történtek egyenlege

Az elmúlt 10 évre visszatekintve az arab tavasz felkelései szerény politikai, társadalmi és gazdasági előnyt hoztak a régió lakosai számára, de tartósan szörnyű erőszakot, tömeges elvándorlást és súlyosbodó elnyomást okoztak egyes területeken. A szabadság és a demokrácia új korszakának reménye, amely az egész régióban fellendült, nagyrészt összetört. Az Egyesült Államok megbízhatatlan szövetségesnek bizonyult, és a külső   hatalmak, amelyek erőteljesen beavatkoztak a lázadások felszámolására és a térség akaratukhoz való igazítására – Irán, Oroszország, Törökország, Szaúd-Arábia és az Emirátusok – csak hatalmasabbá váltak.

Európai értelmiségiek által hangoztatott legnagyobb remény az, hogy az arab tavasz legalább ízelítőt adott az embereknek a demokrácia, a méltóság és az emberi jogok lehetőségeiből. Azóta a lázadásokhoz vezető egyenlőtlenség és elnyomás csak tovább súlyosbodott, így a felkelések valószínűleg visszatérnek, ahogyan a közelmúltban Szudánban, Algériában, Libanonban és Irakban is.

A nők jogai és a nemek közti egyenlőség a mozgalmakban nem volt alapvető cél, azonban az igazságtalanságok ellen felszólaló nők vezető szerepet játszottak a tüntetésekben és kissé javult a kormányzati képviseletük. Ennek ellenére áttörést nem sikerült elérniük.

A régióban a sajtószabadság rosszabb helyzetbe került, mint a lázadások előtti években. A legtöbb kormány agresszíven lép fel a médiában megjelenő kritikákkal szemben, az újságírók megfélemlítése, bebörtönzése és meggyilkolása nagyobb eséllyel történik, mint a fejlett országokban. Mély tapasztalat adódik jövőbeni lehetőségként az internet és a közösségi média használatára, bár számos helyen a hozzáférést korlátozzák csupán Tunézia biztosítja 2014-es alkotmányában az internet szabadságát és a sajtó védelmét.

Depositphotos_49152141_xl-2015.jpg

Kép: a felekezeti megosztottság jelentős maradt (Depositphotos)

 

 

 

 

Források:

https://www.history.com/topics/middle-east/arab-spring

https://www.cfr.org/article/arab-spring-ten-years-whats-legacy-uprisings

https://www.theguardian.com/world/ng-interactive/2021/jan/25/how-the-arab-spring-unfolded-a-visualisation

https://www.aljazeera.com/features/2020/12/17/remembering-mohamed-bouazizi-his-death-triggered-the-arab

https://en.wikipedia.org/wiki/Arab_Spring

https://en.wikipedia.org/wiki/Amr_Darrag

https://hu.qaz.wiki/wiki/Bahrain

https://www.nytimes.com/2021/02/14/world/middleeast/arab-spring-mideast-autocrats.html?searchResultPosition=1


A fenti bejegyzés marketingközleménynek minősül, nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült, és nem érinti a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltás.

A fenti cikk sem önállóan, sem egyes részleteiben nem tekinthető pénzügyi eszköz megvásárlására, jegyzésére, eladására, kölcsönzésére, vagy tartására vonatkozó befektetési tanácsadásnak, illetve szerződéskötésre, vagy kötelezettségvállalásra történő rábírásnak, ajánlanak, vagy ajánlati felhívásnak. A cikknek nem célja befektetési döntéshozatali szándék megalapozása, kialakítása, illetve a befektetési döntéshozatal.

A publikációban szereplő információk csak tájékoztató jellegűek, amelyektől a jövőben ténylegesen bekövetkező események lényeges mértékben eltérhetnek. A múltbeli teljesítményből nem lehetséges a jövőbeni hozamra, változásra, illetve teljesítményre vonatkozó megbízható következtetéseket levonni. A cikkben szereplő adatok és információk felhasználása az Ön felelősségére történik, a Random Capital Zrt. azok felhasználásából keletkező esetleges károkért nem vállal felelősséget.

A Random Capital Zrt. fenntartja a jogot, hogy a weboldalon található tartalmakat bármikor módosítsa, átírja.

A Random Capital Zrt. nem garantálja a cikkben található információk pontosságát, hitelességét és teljességét, ugyanis a weboldalon található bejegyzések a weboldal készítésében közreműködő személyek személyes megítélésén alapulnak, továbbá a cikk alapjául szolgáló adatok, információk különböző forrásból származnak, s azok frissítése nem tartozik a Random Capital Zrt. feladatkörei közé. A cikkben szereplő pénzügyi eszközök nem feltétlenül felelnek meg egyes befektetők befektetési céljainak, pénzügyi lehetőségeinek, kockázattűrő képességének. A jelen publikációban foglalt tájékoztató információk nem helyettesítik a pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, kibocsátó(k) által kiadott hivatalos tájékoztatókat, kezelési szabályzatokat, hirdetményeket, ill. a befektetési ügyleteket bemutató ismertetőket, ezért a megalapozott befektetési döntés meghozatalához kiemelten fontos ezek áttanulmányozása, értelmezése. Hangsúlyozandó, hogy mielőtt bármilyen befektetési instrumentumban pozíciót vállal, feltétlenül győződjön meg, hogy megértette-e a piac működését és kockázatát, s az teljes mértékben megfelel saját befektetési céljainak és elvárásainak, kockázatvállaló képességének, ügyleti, ill. pénzügyi eszközökre vonatkozó ismereteinek.

A cikket készítő díjazása semmilyen formában, sem közvetlenül, sem közvetetten nem függ a cikkben szereplő előrejelzéstől, állásponttól.

A fenti publikáció szerzői jogi védelem alatt áll, annak közzététele, harmadik személyek részére történő továbbküldése, átdolgozása vagy bármely más formában történő felhasználása a Random Capital Zrt. előzetes engedélyéhez kötött. A dokumentumban a más szellemi termékekből (grafikonok, adatbázisok, cikkek) való idézés mellett a forrás minden esetben feltüntetésre kerül.

Tájékoztatjuk, hogy a Random Capital Blog weboldaláról esetlegesen más cégek és egyéb szervezetek weboldalára is eljuthat. Az azokon közölt adatok tartalmáért, helyességéért és adatai biztonságáért a Random Capital Zrt. nem vállal felelősséget.