Az elmúlt hetekben az egyik leginkább figyelemmel kísért, magyar specifikus gazdasági történés kétségtelenül a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatemelése volt. Az irányadó ráta felfelé történő módosítására 10 éve nem volt példa, és – Matolcsy György jegybankelnök szavaival élve – monetáris politikai félfordulatot jelez. Azóta már azt is tudjuk, hogy nem egyszeri lépésről van szó, hanem szigorítási ciklus kezdetéről. Érdemes áttekinteni, hogy mi vezetett idáig, és hogy a hasonló helyzetben lévő külföldi központi bankok politikájához képest mit gondolhatunk a jegybank döntéséről. És ami talán a legtöbbeket foglalkoztat: milyen hatással lesz mindez a magyar fizetőeszköz árfolyamára?
Válság után – gazdasági robbanás és infláció
A koronavírus-járvány tavaly padlóra küldte szinte az egész világ gazdaságát, és a kilábalás az ismétlődő járványhullámok után csak most érkezhet el igazán. Fontos fejben tartanunk, hogy az országok két eszközzel védekeztek többnyire a járvány gazdasági hatásai ellen: egyrészt fiskális politikai mentőcsomagokkal, másrészt ösztönző monetáris politikával. Mindenki emlékezhet az amerikai helikopterpénzre, vagy az állam szerepvállalására a bérek kifizetésében Európában. A válságkezelés egészéről még korai ítéletet mondani, de az tény, hogy a vártnál jóval gyorsabb kilábalás, és pozitívabb gazdasági folyamatok jellemzik most a fejlett világ gazdaságát.
Nyitnak az országok, robban a kereslet Forrás: www.depositphotos.com
Egy következmény azonban már most biztos, ez pedig a megugró infláció. A gazdaságot ösztönző intézkedések (fiskális élénkítés, rekord alacsony kamatok), valamint a gazdasági nyitással járó keresletnövekedés elkerülhetetlenül okozza most az árak emelkedését. Bár a kis mértékű infláció támogatja a gazdaságot, de az elszaladó infláció komoly versenyhátrányt jelent a bizonytalanság növekedése, a bérből élők rosszabb helyzete révén. Ha elkerülhetetlennek is neveztük az emelkedő árszínvonalat, gyógyszer van rá: ez pedig a monetáris szigorítás, vagy a költségvetési kiadások mérséklése. Gyorsabb hatásra az előbbi képes. Ha visszafogja egy központi bank az eszközvásárlását, hitelezési programjait, akkor kevesebb pénz áramlik a gazdaságba-ezzel csökkentve a keresletet és hűtve a gazdaságot. A kamatemelés hasonló hatásokkal jár; ezáltal inkább megtakarítani lesz érdemesebb, mint hitelt felvenni és fogyasztani-így csökken a kereslet és végső soron az infláció is.
Az inflációs probléma eltérő mértékben, de jelen van az Egyesült Államokban, az eurózónában, és Magyarországon is. Nyilván másutt is hasonlóak a folyamatok, de magyar szempontból nézve leginkább az MNB, az EKB és az USA-ban a jegybank szerepét betöltő Fed a releváns.
MNB: kamatemelés
Talán a leginkább az MNB válasza a közismert. Áprilisban és májusban is 5,1%-os volt a drágulás mértéke az előző év hasonló időszakához képest – ilyen mértékű inflációs nyomást 2012 óta nem láthattunk. Azóta már tudjuk, hogy júniusban ennél is magasabb, 5,3%-os mértékű volt a pénzromlás. A központi bank célja a 3% ±1%-os infláció, ettől már érezhetően távol járunk. Valamilyen szinten várható volt tehát az MNB májusi jelzése, amikor Virág Barnabás alelnök kilátásba helyezte a júniusi kamatemelést. Ez meg is történt: 0,3 százalékponttal 0,9%-ra emelték az alapkamatot, és egyben újra ezt határozták meg irányadó rátának az egyhetes betétek helyett.
Szigorít az MNB. Forrás: a szerző saját felvétele.
Érdemes volt figyelni a vezetés sajtótájékoztatóját is a Monetáris Tanács kamatdöntése után. Matolcsy György jegybankelnök jelezte, hogy egészen addig fog folytatódni a kamatemelés, ameddig 3% közelébe nem csökken újra az infláció. Havonta várható döntés az alapkamatról a makrogazdasági adatok függvényében az MNB elnökének szavai szerint. Hangsúlyozta még, hogy annak ellenére, hogy esetleg eltérően értékelnek bizonyos gazdasági folyamatokat, a kormányzattal szoros stratégiai szövetségben végzik a munkájukat.
Egyelőre még értelemszerűen korai lenne értékelni az MNB szigorítási ciklusát, hiszen annak legeslegelején járunk még csak, és egyelőre még nem biztos a szigorítás pontos mértéke sem. Nemsokára azonban könnyebb helyzetben leszünk, hiszen Virág Barnabás legutóbbi nyilatkozata szerint a Monetáris Tanács júliusi döntése irányadó lehet a későbbiekre nézve.
Fed: átmeneti a hatás
A nemzetközi piacok értelemszerűen az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed döntésére figyelnek a leginkább. Az esetleges monetáris szigor ugyanis komoly (negatív) hatással járna a részvénypiacokra, hiszen egyik legfőbb támogatóját „veszítené el” a Wall Street, ha a Fed kevésbé piacbarát, pénzpumpában nem gazdag politikát folytatna. Az aggodalom néha esésekben tetten is érhető, de komolyabb zuhanás eddig nem történt.
Mégpedig azért nem, mert a Fed úgy tűnik, jóval lazábban kezeli az inflációs kockázatot. Az Egyesült Államokban májusban kereken 5% volt a headline (kiigazítás nélküli) infláció, az áprilisi adat korábban pedig 10 éve nem látott inflációról szólt. A magyar adathoz nagyon hasonló tehát az amerikai inflációs adat is, ráadásul a Fed alapvetően átlagosan 2%-os inflációt tekint egészségesnek és elérendő célnak. Persze ebbe belefér az is, hogy néha 5% legyen, mivel átlagról van szó-ennek ellenére viszont érezhetjük, hogy ennél a szintnél már a tengerentúlon is felmerül a szigorítás kérdése.
Egyelőre azonban kamatemelésre nem került sor, és a nagyon közeli jövőben nem is várható. Jerome Powell, a Fed elnöke a sajtótájékoztatóin jellemzően elismeri, hogy a vártnál magasabb inflációval kell számolni, de ezt a jelenséget átmenetinek tekintik. A Fed igazgatótanácsában már nem mindenki osztja ezt az álláspontot a legutóbbi jegyzőkönyvek szerint, és egyre több döntéshozó vár a korábban prognosztizáltnál hamarabb, 2023 előtt kamatemelést.
EKB: nincs itt semmi látnivaló
Az Európai Központi Bank (EKB) van talán a legspeciálisabb helyzetben, ugyanis sokszínű gazdasági közösség érdekeit kell képviselnie a monetáris politikájában. Nem biztos ugyanis, hogy ugyanaz az inflációs szint lesz jó Szlovákiának és Franciaországnak, vagy éppen ugyanaz a kamatszint Görögországnak és Németországnak.
Mivel azonban az EKB nem is produkált olyan mértékű gazdasági ösztönzést a járvány során, mint akár a Fed, az infláció kezelése szempontjából is könnyebb helyzetben van. Júniusban ugyanis 1,9% volt az infláció, májusban pedig kereken 2 %, ami egyébként így is több éves rekordnak számít. Közelében sincs viszont az amerikai, vagy a magyar áremelkedésnek. Az EKB eddigi inflációs célára az volt, hogy 2%-ot ne érje el a pénzromlás üteme, mostantól azonban ez 2%-os célra módosul, és átmenetelig az eurózóna központi bankja is tolerálja az ennél magasabb inflációt.
EKB: kényelmesebb helyzetben. Forrás: www.depositphotos.com
Ezzel egyértelműen látszik, hogy a cél módosításával még éppen hogy, de célon belül is van az eurózónai infláció, ezért nem is várnak a legtöbben egyhamar bármilyen jellegű szigorítást a Christine Lagarde vezette döntéshozó testülettől. Sőt: egyes elemzők szerint a kötvényvásárlási program további bővítése, ezáltal a gazdaságba juttatott pénzmennyiség további növelése várható.
Kinek van igaza?
A fenti kitekintésből látható tehát, hogy a három vizsgált jegybank egy azonos problémával szembesül különböző mértékben, és különböző megoldásokat próbál rá adni. Az inflációs célok és a valóság szempontjából az alábbi diagram írható fel; bár gondolatban vegyük figyelembe, hogy Magyarországon 3% ± 1% a megengedett, a Fed esetében pedig átlagosan 2% a cél, és az EKB is tolerálja rövidebb távon az ezt meghaladó inflációt.
A Fed áll legmesszebb a célzónájától. Forrás: a szerző saját kutatása.
Látható, hogy leginkább a Fed inflációs célja áll messze a jelenlegi valóságtól, az MNB esetében kisebb a távolság, az EKB-nál pedig lényegében nincs is. Ez alapján egyenes következtetést persze levonni nem lehet, hiszen minden vizsgált ország/országcsoport gazdasági struktúrája más, és az árszínvonal emelkedése sem csupán a jegybanki válságkezelő politikának köszönhető. Ha mégis leegyszerűsítjük a kérdést, akkor viszont adott volna, hogy a Fed kezdjen a leggyorsabban szigorítani, majdan az MNB, és az EKB-nak pedig jelenleg még van mozgástere további lazításra is.
A három intézmény közül viszont csak a magyar jegybank kezdett szigorítani; ez óvatosabb monetáris politikát jelent, és várhatóan az infláció is ennek megfelelően Magyarországon törhető le a leghamarabb. Márpedig az árszínvonal folyamatos emelkedésének megállítása fontos feladat, elvégre mindegyik jegybanknak az árstabilitás elérése és tartós fenntartása a legfontosabb és elsőszámú feladata A szigorítás ütemének megítélése még későbbi kihívás lehet csak, de az biztosan kijelenthető most is, hogy az MNB most több teret teremt magának a későbbi monetáris politikához is; egy nulla közeli alapkamatszinttel ugyanis kevés tér volna a gazdaság támogatására egy esetleges válsághelyzetben.
És hogyan érinti mindez a forintot?
A külföldi jegybankokkal történő összehasonlítás szempontjából nem igazán releváns, de valószínűleg mégis szinte mindenkit leginkább az MNB lépéseinek a forint árfolyamára gyakorolt hatása érdekli a legjobban.
Az talán közismert, hogy a kamatemelés a forint erősödését, a kamatcsökkentés pedig a forint gyengülését támogatja. Emellett persze rengeteg dologtól függ még a forint árfolyama: a fiskális politika, az ország sérülékenysége, a gazdasági állapot, a nemzetközi hangulat és a piaci spekulációk egyaránt befolyásolják minden deviza árfolyamát, így a forintét is. Leginkább azonban kétségtelenül a jegybanki politika dönti el, hogy mi az irány a hazai fizetőeszköz számára.
Egyelőre nem remekel a forint a szigorításra sem. Forrás: a szerző saját felvétele.
Egyelőre elég vegyes a kép a kamatemelés belengetése óta. Virág Barnabás első, májusi jelzésére meglehetősen gyenge szintekről intenzív erősödésbe kezdett a forint, volt, hogy 345 forintot sem kellett adni egy euróért a devizapiacon. Utána viszont gyengülésbe váltott a magyar deviza, majd a kamatdöntés napján először gyengült (a kamatemelés mértékére), majd erősödött (a sajtótájékoztató közben és után). Azóta azonban (némi meglepetésre talán) újra gyengül a forint, és most a kamatemelés előtti szinteken áll az euróval szemben. A hektikus mozgásnak oka lehet a szigorítási ciklussal kapcsolatos bizonytalanság: egyelőre nem tudni, hogy milyen mértékű és gyakoriságú kamatemelések várhatók, bár az MNB alelnök szerint a júliusi kamatdöntés lesz az irányadó.
Az ez irányú bizonytalanság eltűnése után az lesz a fő kérdés, hogy a befektetők elégségesnek tartják-e a szigorítás mértékét és ütemét. Amennyiben igen, akkor minden más tényező változatlansága mellett valóban elindulhat egy tartósabb erősödés a forint piacán. Csalódást keltő politika esetén azonban nem lenne meglepő, ha veszítene értékéből a magyar fizetőeszköz. Annyit viszont mindenképpen érdemes észben tartanunk, hogy a jegybank nem a forint erősítésére tett ígéretet, hanem az infláció letörésére; a forint ebben a játékban inkább következményeket elszenvedő mellékszereplő. Kérdés, hogy ezek a következmények végül pozitívabbak, vagy negatívabbak lesznek; a következő hetekben valószínűleg már nagyobb biztonsággal válaszolhatunk erre a kérdésre.
Forrás:
https://www.ksh.hu/stadat_files/ara/hu/ara0040.html
https://www.vg.hu/vilaggazdasag-magyar-gazdasag/2021/07/a-juniusi-kamatdontes-iranyt-mutat-1
