random reggeli
számlanyitás

Simon Bálint

2021-07-14

Melyik szektorokba fektessünk inflációs időszakban?

Idén májusban éves bázison az euróövezet inflációja 2,0%-kal nőtt, júniusban pedig az amerikai infláció 5,4%-kal – mindkét adat hosszú évek óta nem látott rekordértéket jelentett. Hogyan védekezzünk a megtakarításaink reálértékét pusztító infláció ellen?

Az Amerikai Munkaügyi Hivatalnak a július 13-án közzétett jelentése alapján az amerikai infláció mértéke éves bázison számítva 5,4% volt júniusban, mely a legmagasabb érték 2008 augusztusa óta, továbbá 0,4 százalékponttal felülmúlja az előző havi eredményt és az előzetes várakozásokat is. Talán ennél is megdöbbentőbb, hogy a fogyasztói árindex a nyár első hónapjában éves bázison számítva 4,5%-kal nőtt: ez 1991 szeptembere óta a legnagyobb növekedés, és 0,7 százalékponttal múlja felül a korábbi becsléseket. Havi bázison a magárak 0,9%-kal nőttek, szemben a szakemberek 0,5%-os előzetes várakozásaival – a közel 1%-os havi infláció egy Egyesült Államok méretű és fejlettségű gazdaságban rendkívül magasnak számít. „Ez azt mutatja, hogy az inflációs nyomás a kívántnál erősebb lesz és tovább velünk fog maradni” – nyilatkozta a jelentésben olvasott számokról Sarah House, a Wells Fargo amerikai bank szenior közgazdásza. Az Amerikai Munkaügyi Hivatal egy másik jelentése azt is megállapította, hogy az infláció ekkora mértékű növekedése már a reálbérek csökkenéséhez vezetett az USA-ban, vagyis a fizetések lassabban emelkednek, mint amilyen ütemben a dollár vásárlóereje romlik. Jerome Powell, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke július 14-én vett részt egy kongresszusi meghallgatáson – és kitartott azon korábban hangoztatott véleménye mellett az amerikai törvényhozás előtt, mely szerint az infláció megugrása csak egy átmeneti kísérőjelensége a gazdaság újraindulásának.

 

Nemcsak az infláció mértéke számít, hanem a jövőre vonatkozó inflációs várakozás is

Az infláció a pénz vásárlóerőértékének a romlása, vagy más irányból közelítve az árszínvonal tartós emelkedése egy meghatározott időszakban. Az inflációt rendszerint az egyes államok vagy nemzetközi kormányközi szervezetek statisztikai hivatalai számolják ki a fogyasztóiár-index változása alapján: a fogyasztóiár-index, vagy az angol nyelvű elnevezés – consumer price index – rövidítéséből képzett mozaikszó alapján a CPI a háztartások által saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező átlagos árváltozását méri. Az árváltozások mérése a termékek és szolgáltatások célszerűen kiválasztott reprezentánsaiból összeállított fogyasztói kosár alapján történik, hónapról hónapra figyelemmel kísérve az árváltozásokat. Ilyen reprezentánsok lehetnek a boltban kapható tejföl, a világításhoz használt villamosenergia, egy fodrászszalonban vásárolt hajvágás, vagy egy mozijegy.

Nagy belső piaccal rendelkező fejlett gazdaságokban – mint amilyen az Amerikai Egyesült Államok, vagy az euróövezet – konjunktúra idején az infláció normális mértéke éves bázison rendre 1,5-2,5% között alakul. A 2010-es években ezek a fejlett gazdaságok többnyire a túl alacsony infláció problémájával küzdöttek, mely egyben a gazdasági növekedés lassulásának a jellemző kísérőjelensége: ez különösen látványos volt az eurózónában, ahol az árszínvonal emelkedése az elmúlt évtizedben a naptári évek felében az 1,5%-os küszöbérték alatt maradt. Magyarország annak ellenére, hogy 2004-es uniós csatlakozásakor szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy be fogja vezetni az eurót, az azóta eltelt több mint 17 évben ezt a kitételt nem sikerült teljesítenie: az ország többek között ennek is köszönhetően közgazdasági értelemben egy kicsi, nyitott piaccal rendelkező, feltörekvő gazdaságnak számít (a feltörekvő szót itt úgy kell érteni, mint a teljes fejlettség hiányát), mely következtében az infláció mértéke is rendre felülmúlta az euróövezet árstabilitását. Ehhez az is nagyban hozzájárult, hogy az uniós csatlakozás óta a forint több mint 27%-ot gyengült az euróhoz képest, Magyarország pedig a külkereskedelmi forgalmának mintegy négyötödét más uniós tagállamokkal bonyolítja le. Kis, nyitott gazdaságként a Magyarországon végfelhasználásra kerülő árucikkekben magas a más, uniós tagállamokban előállításra került inputok aránya, ezek pedig beépülnek a fogyasztói árakba. Ha egy budapesti Aldiban vagy a Lidlben kapható osztrák vagy német sajt gyártójának a költségei euróban keletkeznek, akkor az árfolyamváltozás miatt bizony a budapesti bolt polcain kapható sajt forintban kifejezett ára idővel emelkedni fog.

 

Forrás: Világbank

 

A koronavírus-járvány következtében alkalmazott monetáris és fiskális mentőcsomagok miatt az idei évre az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és az Európai Központi Bank (EKB) is az infláció átmeneti megugrására számít, melynek mértéke az USA-ban és az euróövezetben a hivatalos előrejelzések szerint 3,4%, illetve 1,9% lehet, ezt követően pedig 2023-ig fokozatosan visszatérhet az árszínvonal emelkedésének üteme a járvány előtt megszokott szintekhez. Ennek az információnak azért van nagy jelentősége, mivel az egyes szektorok teljesítményére nemcsak az infláció mértéke, hanem a jövőbeli inflációs várakozások is kihatnak: az 1973 márciusa óta eltelt időszakban az USA tőzsdéin kereskedett részvények 90%-a hozott az inflációt felülteljesítő hozamot, ha az infláció alacsony, de emelkedő volt, ez az arány azonban mindössze 48% volt magas és emelkedő infláció esetén, miközben 76% magas, de csökkenő, 81% pedig alacsony és csökkenő infláció esetén. Amerikai környezetben alacsonynak tekinthető az az infláció, melynek mértéke adott időszakban, éves bázison számítva nem haladja meg a 3%-ot.

 

Forrás: Schroders

 

Vissza a normalitáshoz vagy újabb vészhelyzet?

A Fed és az EKB előrejelzései alapján tehát aggodalomra semmi ok, az élet minden területén tapasztalt változásokhoz hasonlóan az infláció mértéke is lassan vissza fog térni a járvány előtti normalitáshoz: ez a magas, de csökkenő infláció alapesetét jelenti. Ha azonban szkeptikusak vagyunk ezzel a forgatókönyvvel kapcsolatban, akkor érdemes a magas és emelkedő infláció által képviselt vészhelyzetre készülnünk: ennek akkor nőhet meg az esélye, hogyha nyár végén berobban a koronavírusnak már a WHO által is projektált negyedik hulláma, a kínai járványlabor közeléből elszabadult vírus Indiában mutálódott delta variánsa miatt. Ebben az esetben érdemes a gazdaság működését megbénító újbóli járványügyi korlátozásokkal számolnunk, melyek, noha az első hetekben az aggregált fogyasztás mérséklődéséhez és az infláció csillapodásához vezethetnek, hosszabb távon az újabb monetáris és fiskális mentőcsomagok, valamint a bizonyos termékcsoportok esetében az azonnal megjelenő keresleti, továbbá a késleltetve megjelenő kínálati sokkhatások következtében az árszínvonal még nagyobb lendülettel történő elszállásához járulhatnak hozzá.

Visszatérés a normalitáshoz, vagy újabb vészhelyzet. Nincsen harmadik út. Az, hogy a két forgatókönyv közül melyikkel kell együtt élnünk hosszabb távon, néhány héten belül ki fog derülni. A két forgatókönyv teljesen más tőkepiaci valóságot tartogat: úgy gondolom, hogy amennyiben visszarendeződünk a normál üzletmenethez, akkor a múlt század ’20-as évei térhetnek vissza a tőzsdéken, és folytatódhat a történelem egyik legerősebb bikapiaca. Amennyiben azonban a delta variáns miatt újból berobban a járvány, és lezárásokra kerül sor, talán érdemes újból a ’70-es évek stagflációs időszakára számítanunk.

Korunknak és a ’70-es évek két kőolajválságával meghatározott évtizedének számos hasonlósága van: elemzők a jövő évre vonatkozóan már 100 dollár fölötti hordónkénti olajárakról beszélnek, miközben az OPEC két leginkább meghatározó arab nyelvű állama, a tradicionalista Szaúd-Arábia és a helyi viszonyokhoz képest kifejezetten progresszív Egyesült Arab Emirátusok közötti feszültség miatt a világ legfontosabb kőolaj-kitermelő országait tömörítő nemzetközi olajkartellen belül egyre több a súrlódás. Az olajár körüli bizonytalanságot nemzetközi geopolitikai konfliktusok fokozzák: 2020 őszén háború tört ki a vitatott státuszú Hegyi-Karabah területi hovatartozása miatt a számottevő kőolajtermelési kapacitás fölött rendelkező Azerbajdzsán és Örményország között, ez a háború pedig végül az azeri fél döntő győzelmével zárult. Idén tavasszal szórványos felkelések robbantak ki az Izrael által megszállt palesztin területeken, és noha a felek két hét után tűzszünetet kötöttek, újra napirendre került egy, a globális antikolonializmus, az antirasszizmus, az arab nacionalizmus és a politikai iszlám számára egyaránt érzékeny kérdés. Áprilisban a Biden-adminisztráció megkezdte az amerikai csapatok végleges kivonását Afganisztánból, mely a többnemzetiségű ország déli területein valószínűleg a tálibok újbóli megerősödéséhez és a politikai iszlám térnyeréséhez fog vezetni. A júniusban tartott iráni elnökválasztásokat Ebrahim Raiszi személyében egy keményvonalasnak mondható iszlamista-tradicionalista jelölt nyerte, ami fokozza a nyugati országok fenntartásait a jelentős kőolajtermelő kapacitások fölött rendelkező ország jövőjével kapcsolatban.

Ha tippelnem kellene, inkább arra fogadnék, hogy a meglévő kockázatok ellenére a múlt század ’20-as éveinek befektetői hangulata fog visszatérni a tőzsdéken: a globális koronavírus-járvány ellenére az elmúlt negyedévben a három legfontosabb amerikai részvényindex mindegyike történelmi csúcsot ért el, ez pedig a befektetői optimizmusnak az egyértelmű pozitív jele. Azonban az is látható, a ’70-es évek analógiájának is megvan a lehetősége. Utóbbi forgatókönyv kialakulásában két tényező játszhat döntő szerepet: a koronavírusnak a nyár végén berobbanó esetleges negyedik hulláma, valamint az olajárak jelentős elszállása. A legrosszabbakra azonban csak akkor kell majd készülnünk, ha a körülmények szerencsétlen együttállása egy olyan láncreakciót indít el, amely végül egy globális armageddon-forgatókönyvbe torkollik. Jelenlegi ismereteink szerint a fejlett világban egy esetleges negyedik járványhullám társadalmi-gazdasági hatásai enyhébbek lehetnek, mint a 2020 során tapasztaltak, az OECD országok kedvező átoltottsági mutatói, valamint a döntéshozók magas szintű felkészültsége miatt. A jelenlegi posztindusztriális korszakban önmagukban az olajárak elszállásának sem lehet akkora kihatása a gazdaság működésére és ezáltal a mindennapi életünkre, mint a ’70-es években, amikor a fejlett országokban a GDP-nek még egy meghatározó részét a nehézipar adta. Ahhoz, hogy tényleg tartósan elszálljon az infláció, valószínűleg a globális termelési láncokat érzékenyen érintő, és a nemzetközi környezet bizonytalanságát jelentősen fokozó geopolitikai konfliktusra is szükség lenne, ilyen lehet például egy, a globális mikrochip ellátást igen érzékenyen érintő tajvani válság.

kőolajválság.jpg

Az 1973-as és az 1979-es kőolajválság megbénította a világgazdaságot és hozzájárult az időszak magas inflációjához. Forrás: Wikipédia

 

Inflációálló szektorok a vészhelyzeti forgatókönyv esetén

Vegyük most a vészhelyzeti forgatókönyv esetét: a nyár végétől berobban a koronavírus negyedik hulláma Európában és Amerikában, miközben kiderül, hogy bizonyos vakcinák nem nyújtanak teljes védettséget a delta variánssal szemben. A politikusok egy néhány hétig tartó mellébeszélés és magyarázkodás után végül újból ideiglenes lezárások mellett döntenek, abból ha messze még a választás, nagy baj nem lehet (ha pedig közel van, akkor a vészhelyzetre hivatkozva el lehet halasztani). Ezzel párhuzamosan az OPEC-et alkotó államok továbbra sem tudnak megegyezni a kitermelési kvótákról, és az átmeneti kereslet-visszaesés ellenére az olajárak egy magasabb szinten stabilizálódnak. A szárazföldi Kína vezetése pedig a megnövekedett nemzetközi zajban elérkezettnek látja az időt, hogy inváziót indítson Tajvan ellen, a Kínai Kommunista Párt nemrég tartott 100. szülinapi buliján Hszi elnök ennek a lehetőségét egyébként is belengette. Ez csak egyetlen lehetséges forgatókönyv, de a szerencsétlen események ilyen fajta együttállása már könnyedén vezethet tartósan magas és emelkedő inflációhoz, ez pedig nagyon nem jó hír a megtakarításaink reálértékére nézve.

A ’70-es évek stagflációs tapasztalataival felvértezve, historikusan vizsgálva amerikai piacon mindössze öt olyan szektor van, melynek hozama magas és emelkedő infláció környezetben, adott időpillanatban 50%-nál nagyobb valószínűséggel képes felülteljesíteni az inflációt. Csökkenő valószínűségi sorrendben ezek a következők:

  • az energiaszektor (72%);
  • az equity REIT-ek (68%);
  • a nem tartós fogyasztási cikkek gyártói és forgalmazói (56%);
  • a közműszolgáltatók (51%); valamint
  • az egészség- és gyógyszeripar (51%).

A történelmi tapasztalatokat logikusan végiggondolva egyáltalán nem jutottunk meglepő eredményre: az energiaárak és a közműszolgáltatások a tartósan magas infláció által jellemezhető recessziós és stagnáló időszakokban is árrugalmatlanok: üzemanyagra és elektromos áramra válságban is szükség van, nem azokról a termékcsoportokról beszélünk, melyek megvásárlásával a fogyasztók akár jelentős drágulás mellett tömegesen felhagynának. Ugyanez igaz az olyan nem tartós fogyasztási cikkekre, mint a kenyér, a liszt, az étolaj, a sör, a párizsi, az üdítőital vagy a gyógyszer. A fogyasztók a rossz gazdasági helyzetre tekintettel nagyobb valószínűséggel halasztják el egy olyan tartós fogyasztási cikk megvásárlását, mint amilyen egy új autó vagy egy okostelefon, azonban az alapvető szükségleteiket még a rossz gazdasági helyzetben, áremelkedések mellett is ki kell elégíteniük. Az ingatlankiadással foglalkozó equity REIT-ek pedig azért teljesítettek eddig magas és emelkedő inflációs környezetben is az esetek több mint kétharmadában az inflációt felülteljesítő szinten, mivel az ilyen társaságok tulajdonában lévő ingatlanok a válságos időkben is őrzik az értéküket, továbbá jellemzően az ilyen időszakokban a korábbi ingatlantulajdonosok egy kimutatható része kényszerül bérelt ingatlanba. A REIT-ek ezeknek az ingatlantulajdonosoknak az ingatlanvagyonát nyomott áron meg tudják vásárolni, mivel a pénzre jellemzően tömegesen és azonnal szükségük van.

Az inflációt 50%-nál nagyobb valószínűséggel felülteljesítő szektorok átlagos, inflációval korrigált hozamszintje a következőképp alakul; a befektetéssel kapcsolatos költségeket bele nem számítva tehát nagyjából ekkora reálhozamra számíthatunk tehát, ha a listában szereplő ágazatok ETF-jeit vásároljuk egy magas és emelkedő infláció által jellemezhető időszakban:

  • energiaszektor: 8%
  • equity REIT-ek: 4,5%
  • nem tartós fogyasztási cikkek gyártói és forgalmazói: 1,75%
  • közműszolgáltatók: 2%
  • egészség- és gyógyszeripar: 1%.

A szemfüles olvasónak talán már fel is tűnt, hogy a nemesfémek bányászatával foglalkozó szektor nem szerepelt a fenti listákban. Elsőre talán meglepő lehet, de a hagyományos menekülő eszközök kitermelésével foglalkozó szektor mindössze az esetek 47%-ában teljesíti felül az inflációt, igaz, magasnak mondható, 7%-os átlagos reálhozam mellett. Ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy a bányászat jellemzően tőke- és energiaintenzív, így a magas infláció és az ilyen környezetben az esetek többségében magas energiaárak negatívan érinthetik a szektort, ahogy a magas inflációs környezetben begyűrűző politikai bizonytalansági faktort is érdemes beáraznunk, hiszen a kitermelési területek egy jelentős része nem a stabil központi kormányáról elhíresült harmadik világbeli országokban található.

image (6).pngForrás: Schroders

 

Ha biztosra akarunk menni, vehetünk energia vagy equity REIT ETF-eket

A fenti adatokból láthatjuk, hogy történelmi tapasztalatok alapján nagy bizonyossággal mindössze két amerikai szektor teljesíti tartósan felül az inflációt olyan időszakokban, amikor az árszínvonal magas és továbbra is emelkedik: ezek pedig az energiaszektor és az equity REIT-ek. Ha a két szektor valamelyikébe tartozó összes részvényt a papírt kibocsájtó társaságok piaci kapitalizációjának megfelelő súllyal megvásároltuk volna az 1973 márciusa és 2020 decembere közötti magas és emelkedő inflációval rendelkező időszakokban, akkor biztosan nyerni tudtunk volna az esetek több mint kétharmadában vagy akár közel háromnegyedében, ráadásul tisztességes, átlagosan 4,5% és 8% közötti évesített profitot realizálhattunk volna a befektetésünkön. Természetesen a múltbéli hozam nem jelent garanciát egy befektetés jövőbeli teljesítményére nézve, azonban megfelelő kiindulópontot szolgáltathat a tapasztalatokon alapuló döntéshozatalhoz.

A gyakorlatban természetesen egyáltalán nem valószerű, hogy az amerikai energiaszektorba és az equity REIT-ek szegmensébe tartozó összes részvényt magánbefektetőként meg tudjuk vásárolni, ráadásul portfóliónkat a mindig aktuális piaci kapitalizációnak megfelelő súlyozással képesek vagyunk naprakészen tartani. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen az energiaszektor vagy az equity REIT-ek magas és emelkedő inflációs időszakban történő teljesítményéből így is egyszerűen profitálhatunk, ha valamely tematikus, a Random Capital Zrt. értékpapír-kínálatában is elérhető ETF-et választjuk. Az ETF mozaikszó a tőzsdén kereskedett alap angol nyelvű elnevezésének – exchange traded fund – a kezdőbetűinek a rövidítéséből származik, és egy olyan nyílt végű, passzívan kezelt befektetési alapot jelent, amely egy vagy több instrumentum – esetünkben az energiaszektor és az equity REIT társaságok részvényei – árfolyamát követi le. Az ETF-ekről általánosságban egy, a Capital Blogon megjelent korábbi cikkünkben informálódhat az olvasó. A blogon elérhetővé tettük az ETF-ekről szóló webináriumainkról készült felvételeket is. Ha megjött a kedvünk valamely a Randomnál elérhető energia vagy equity REIT ETF megvásárlásához, akkor a lenti táblázat segítséget nyújthat a számunkra szimpatikus ETF kiválasztásához. A vásárlás előtt érdemes elolvasni a kibocsájtó weboldalán elérhető, az ETF-hez tartozó Kiemelt Információs Dokumentumot (KID). A KID tartalmazza az ETF teljesítményével összefüggő legfontosabb információkat, valamint a befektetéssel összefüggő kockázatokat és díjakat is, ráadásul egy uniós szabályozásnak köszönhetően nem lehet hosszabb 2 oldalnál – csak a befektetők számára tényleg lényeges információkat találjuk meg benne.

 

Néhány, a Random értékpapír-kínálatából elérhető energia és REIT ETF

 

Amennyiben nem szeretnénk megfizetni az ETF-ek vásárlásával és tartásával összefüggő menedzsment díjakat, akkor egy jól diverzifikált, az energiaszektor vállalatai és az equity REIT-ek egyedi részvényeiből felépített portfólió is hatékony védelmet nyújthat az inflációs hatások ellen. Hogyha erre az útra lépünk, azonban semmiképpen ne feledjük el, hogy az egyedi részvény egy kockázatos pénzügyi eszköz, és egy tartósan magas, valamint tovább emelkedő inflációval jellemezhető időszakban könnyen lehet, hogy az általunk választott papírokat kibocsájtó vállalatok közül egynek vagy többnek még az energiaszektorban, vagy az equity REIT-ek szegmensében is nehézségei támadhatnak, ami negatívan befolyásolhatja a részvényárfolyamot és ennek következtében a befektetéseink reálértékét. A tartósan magas és tovább emelkedő inflációs környezet egy nehezített terepet jelent a vállalatok számára, ahol a részvényárfolyamot negatívan befolyásoló események valószínűsége megnő – ilyen negatív esemény lehet szélsőséges esetben egy olyan gazdasági társaságnak a csődje, melynek a részvényeiből nem sokkal korábban bevásároltunk.

Olajfinomító.jpg

Az energiaszektor az eddigi tapasztalatok alapján az inflációtűrő képességéről is híres. Forrás: depositphotos.com

 

Útravaló

A cikk egy korábbi fejezetében írtam arról, hogy miközben az intézményi közgazdászok a normalitáshoz való lassú visszatérésre számítanak, addig egyre több befektető szerint érdemes a tartósan velünk maradó inflációval kalkulálnunk. Az utóbbi véleményeknek ad hangot a Fed New York-i területi egységének egy július 12-én publikált közvélemény-kutatása is, mely szerint a következő 12 hónapra vonatkozó fogyasztói inflációs várakozások mediánja 4,8%, és a megkérdezettek véleményének középértéke alapján az árszínvonal emelkedése hároméves időtávon is évi 3,6% körül stabilizálódhat, mely jóval magasabb, mint a Fed 2,1%-os hivatalos előrejelzése. Bármelyik forgatókönyvet is hozza a jövő, két dolgot mindenképp érdemes észben tartanunk: nem szabad készpénznek vennünk a jegybankárok előrejelzéseit, ugyanakkor az inflációs várakozásokat gondolatban eltúlozva sem érdemes a falra festenünk az ördögöt. A hosszútávú befektetési stratégiák az alaposan végiggondolt, a megfelelő időben kivitelezett apró lépésekről szólnak.

Az okos befektető előre gondolkodik: ha megnövekednek az inflációs várakozások, akkor portfóliójának legalább kétszámjegyű arányát átsúlyozza olyan eszközökbe, melyek megfelelően diverzifikálva védelmet nyújthatnak az infláció ellen. Aki megteszi a szükséges előkészületeket, annak akkor sem kell pánikba esnie, hogyha bekövetkezik a vészhelyzeti forgatókönyv, és néhány hónappal később egy, a hivatalos jegybanki előrejelzéseknél akár több százalékponttal magasabb inflációval kell szembenéznünk. Teljesen más lelkület szükséges most a kereskedési vagy a befektetési döntések meghozatalához, mint 2020 március-áprilisában: a koronavírus első hulláma alatti piaci összeomlás közben a legtöbb részvényre igaz volt, hogy nehéz volt rosszkor megvenni őket, most viszont egyáltalán nem ennyire egyszerű a helyzet. Egy felelőtlenül, túlzottan magas kockázati szint mellett vállalt pozícióért egyre nagyobb az esélye, hogy időbüntetést kockáztatunk, és akár évekig is eltarthat, amíg kiüljük a veszteségünket. A megnövekedett inflációs várakozások közepette elérkezett az óvatosság és az önreflexió ideje, ha pedig nem szeretnénk, hogy kellemetlen meglepetések érjenek bennünket, érdemes kétszer átgondolnunk minden új pozíciót – tudomásul kell vennünk, hogy ez most egy ilyen időszak, és ha minden jól megy, néhány hét múlva már egyértelműbben foglalhatunk állást arról, hogy merre is tart a piac.

 

Inflation gif.gif

Pár hét múlva már tisztábban láthatjuk, hogy mennyire lesz súlyos az inflációs helyzet. Forrás: giphy.com

A szerző közgazdász, a Random Capital Zrt. üzletfejlesztési menedzsere. Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Random Capital Zrt. hivatalos álláspontjával.

 

Források:

Cheng, Evelyn (2021, June 30). Xi at Communist Party anniversary: China won’t accept ’sanctimonious preaching’ from others. CNBC. China Politics. Elérhető: https://www.cnbc.com/2021/07/01/china-ccp-anniversary-xi-speaks-at-100th-anniversary-of-communist-party.html?&qsearchterm=chinese%20communist%20party (letöltve: 2021. 07. 13.)

Cox, Jeff (2021, July 12). Inflation expectations surge, hitting new high for New York Fed survey. CNBC. Economy. Elérhető: https://www.cnbc.com/2021/07/12/inflation-expectations-surge-hitting-new-high-for-new-york-fed-survey.html (letöltve: 2021. 07. 13.)

Központi Statisztikai Hivatal (2021. május 10.). Módszertan. Fogyasztói árak. Elérhető: http://www.ksh.hu/docs/hun/modszgyors/farmodsz21.html (letöltve: 2021. 07. 13.)

Markowicz, Sean (2021, March 21). Which equity sectors can combat higher inflation? Schroders. In Focus. Elérhető: https://www.schroders.com/en/insights/economics/which-equity-sectors-can-combat-higher-inflation/ (letöltve: 2021. 07. 13.)

Meredith, Sam (2021, July 6). Is this the end of OPEC? How Saudi Arabia and UAE infighting threatens the future of the oil alliance. CNBC. Energy. Elérhető: https://www.cnbc.com/2021/07/06/opec-saudi-arabia-and-uae-infighting-threatens-future-of-oil-group.html?&qsearchterm=OPEC (letöltve: 2021. 07. 13.)

Portfolio (2021. június 19.). Úgy néz ki, keményvonalas új vezetőt választott Irán. Globál. Elérhető: https://www.portfolio.hu/global/20210619/ugy-nez-ki-kemenyvonalas-uj-vezetot-valasztott-iran-488844 (letöltve: 2021. 07. 13.)

Solimano, Andrés (2020). Nagy gazdasági visszaesések a hosszú huszadik században. Budapest: Pallas Athéné Könyvkiadó

U.S. Department of State (2021). Oil Embargo, 1973-1974. Office of the Historian. Elérhető: https://history.state.gov/milestones/1969-1976/oil-embargo (letöltve: 2021. 07. 13.)


A fenti bejegyzés marketingközleménynek minősül, nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült, és nem érinti a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltás.

A fenti cikk sem önállóan, sem egyes részleteiben nem tekinthető pénzügyi eszköz megvásárlására, jegyzésére, eladására, kölcsönzésére, vagy tartására vonatkozó befektetési tanácsadásnak, illetve szerződéskötésre, vagy kötelezettségvállalásra történő rábírásnak, ajánlanak, vagy ajánlati felhívásnak. A cikknek nem célja befektetési döntéshozatali szándék megalapozása, kialakítása, illetve a befektetési döntéshozatal.

A publikációban szereplő információk csak tájékoztató jellegűek, amelyektől a jövőben ténylegesen bekövetkező események lényeges mértékben eltérhetnek. A múltbeli teljesítményből nem lehetséges a jövőbeni hozamra, változásra, illetve teljesítményre vonatkozó megbízható következtetéseket levonni. A cikkben szereplő adatok és információk felhasználása az Ön felelősségére történik, a Random Capital Zrt. azok felhasználásából keletkező esetleges károkért nem vállal felelősséget.

A Random Capital Zrt. fenntartja a jogot, hogy a weboldalon található tartalmakat bármikor módosítsa, átírja.

A Random Capital Zrt. nem garantálja a cikkben található információk pontosságát, hitelességét és teljességét, ugyanis a weboldalon található bejegyzések a weboldal készítésében közreműködő személyek személyes megítélésén alapulnak, továbbá a cikk alapjául szolgáló adatok, információk különböző forrásból származnak, s azok frissítése nem tartozik a Random Capital Zrt. feladatkörei közé. A cikkben szereplő pénzügyi eszközök nem feltétlenül felelnek meg egyes befektetők befektetési céljainak, pénzügyi lehetőségeinek, kockázattűrő képességének. A jelen publikációban foglalt tájékoztató információk nem helyettesítik a pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, kibocsátó(k) által kiadott hivatalos tájékoztatókat, kezelési szabályzatokat, hirdetményeket, ill. a befektetési ügyleteket bemutató ismertetőket, ezért a megalapozott befektetési döntés meghozatalához kiemelten fontos ezek áttanulmányozása, értelmezése. Hangsúlyozandó, hogy mielőtt bármilyen befektetési instrumentumban pozíciót vállal, feltétlenül győződjön meg, hogy megértette-e a piac működését és kockázatát, s az teljes mértékben megfelel saját befektetési céljainak és elvárásainak, kockázatvállaló képességének, ügyleti, ill. pénzügyi eszközökre vonatkozó ismereteinek.

A cikket készítő díjazása semmilyen formában, sem közvetlenül, sem közvetetten nem függ a cikkben szereplő előrejelzéstől, állásponttól.

A fenti publikáció szerzői jogi védelem alatt áll, annak közzététele, harmadik személyek részére történő továbbküldése, átdolgozása vagy bármely más formában történő felhasználása a Random Capital Zrt. előzetes engedélyéhez kötött. A dokumentumban a más szellemi termékekből (grafikonok, adatbázisok, cikkek) való idézés mellett a forrás minden esetben feltüntetésre kerül.

Tájékoztatjuk, hogy a Random Capital Blog weboldaláról esetlegesen más cégek és egyéb szervezetek weboldalára is eljuthat. Az azokon közölt adatok tartalmáért, helyességéért és adatai biztonságáért a Random Capital Zrt. nem vállal felelősséget.