random reggeli
számlanyitás

Simon Bálint

2021-06-11

Mikor lesz a cégeknek magánhadseregük?

A science fiction filmek és videójátékok egyik visszatérő témája, hogy a jövőben a nagyvállalatoknak saját magánhadseregei lesznek: ez a helyzet a Szárnyas fejvadászban, Az ötödik elemben, és a Cyberpunk 2077-ben is.

A science fiction filmek és videójátékok egyik visszatérő témája, hogy a jövőben a nagyvállalatoknak saját magánhadseregei lesznek: ez a helyzet a Szárnyas fejvadászban, Az ötödik elemben, és a Cyberpunk 2077-ben is. Talán ez a fikció hamarabb valósággá válhat, mint gondolnánk: a Freedonia Group becslései szerint a magán védelmi ipar csak az USA-n belül 2023-ig egy 81 milliárd dolláros biznisszé válhat. Üdvözöljük a modern háborúk korában!

 

Háború a terror ellen

A katonai magánvállalatok, vagyis az angol nyelvű elnevezés kezdőbetűiből képzett mozaikszó alapján a PMC-k felemelkedéséhez két döntő esemény kövezte ki az utat: a sorban az első a Szovjetunió 1991-es összeomlása volt, melynek következtében megváltozott a világ biztonsági struktúrája. Utólag talán meglepő, hogy a ’90-es évek elejéig a két hatalmas nukleáris fegyverarzenállal rendelkező szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió szembenállása egy kiszámíthatóbb világrendet eredményezett: természetesen továbbra is voltak fegyveres konfliktusok, ideértve a nemzetközi háborúkat is, ezek azonban szinte kivétel nélkül a harmadik világnak a gyarmati sorból felszabaduló országaira korlátozódtak. 1991-ben azonban a Szovjetunió összeomlásával párhuzamosan kirobbant a délszláv háború, a nyugati világot pedig sokkolta a civilizációs szempontból Európa kapujában kibontakozó, közel 140 ezer halálos áldozattal járó fegyveres konfliktus.

Talán ennél is nagyobb megrázkódtatást jelentett a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás, melyet az Al-Kaida radikális iszlamista terrorszervezet repülőgépek eltérítésével sikeresen hajtott végre a New York-i World Trade Center és a Pentagon ellen. A terrortámadások közel 3000 amerikai – döntőrészt civilek – halálát okozták. Az ekkor hivatalban lévő republikánus George Bush elnök az események hatására meghirdette Amerika terror elleni háborúját, melynek részeként 2001 októberében megkezdődött az USA afganisztáni, majd 2003-ban a második iraki inváziója. Később megjelentek olyan aggályok, hogy az Irak elleni támadás nem volt kellőképp megalapozott, és az Afganisztánban való beavatkozás is nemzetközi jogi szempontból problémás lehetett – hiszen nem Afganisztán mint szuverén állam, hanem egy részben Afganisztán területén is működő nemzetközi terrorista csoport hajtotta végre a merényleteket –, azonban az amerikai katonai beavatkozás évtizedekre destabilizálta a közel-keleti régiót, az erőszak pedig a mindennapok része maradt a térségben.

World Trade Center.jpeg

A World Trade Center elleni terrortámadás sokkolta a világot. Forrás: Wikipédia

Amerika terror elleni háborújának nem sikerült tartós eredményeket elérnie, azonban a katonai beavatkozások elhúzódó, és rendkívül költséges további fegyveres konfliktusokat eredményeztek. A kezdetekor még lelkes amerikai közvéleménynek rövidesen kezdett elege lenni az egész háborúsdiból, a politikusok számára pedig egyre komolyabb fejtörést okozott megmagyarázni, hogy miért esnek el amerikai katonák amerikai zászló alatt két, sokak számára látszólag teljesen értelmetlen háborúban.

 

A Blackwater sztori – lőtérből zsoldoscég

A problémára már 1997-ben körvonalazódott a megoldás: Erik Prince amerikai milliárdos palánta és volt elitkatona ekkor alapította meg a később hatalmas hírnévre szert tevő Blackwater zsoldoscéget. A koncepció egy 24 km2-es észak-karolinai magán kiképzőtáborból nőtte ki magát: Prince maga is szolgált a Balkánon a délszláv háború idején, és ekkor jutott arra a felismerésre, hogy a világon számos hasonló konfliktus fog kirobbanni. A modern háborúk kis létszámú, professzionális fegyveres alakulatokat igényelnek, békeidőben azonban az egyetlen lehetősége egy civilnek arra, hogy katonai kiképzést kapjon, az az, hogyha belép az országa hivatalos haderejébe. Az USA hivatalos hadseregének kiképzési gyakorlatainak hatékonyságával szemben szkeptikus Prince meglátta a piaci lehetőséget, és a családja anyagi forrásaira, valamint a saját katonai renoméjára támaszkodva megnyitotta a saját magán kiképzőtáborát Észak-Karolinában. A létesítmény kezdetben leginkább egy nagyon jól felszerelt lőteret jelentett, amely nyitva tartotta a kapuit azok előtt a katonai múlttal rendelkező, vagy ilyen érdeklődésű személyek előtt, akik az USA hivatalos haderején kívül szerettek volna katonai tapasztalatokat szerezni, vagy a tudásukat naprakészen tartani. Egy hasonló létesítmény Magyarországon talán meredek ötlet lenne, azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy Amerikában alkotmányos jog a szabad fegyvertartás és fegyverviselés, sőt, még a fegyveres milíciák szervezése is.

blackwater1.jpg

A Blackwater észak-karolinai kiképzőtáborának bejárata. Forrás: Silent Professionals

Prince létesítménye hamar népszerű találkozási pont lett a katonai életpályáért rajongó és a hadviselt amerikaiak számára. Az igazi fellendülést azonban az üzletnek a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás, és Bush elnök terror elleni háborúja adta meg: a Blackwaternek ekkortól lehetősége nyílt saját magánhadsereget fenntartani, a Bush adminisztráció pedig szerződést kötött a céggel, hogy az a képzett zsoldosait az USA külügyi személyzetének védelmére globális konfliktuszónákba telepítse. Hamarosan a Blackwater emberei feleltek az amerikai diplomáciai létesítmények védelméért olyan balhés helyeken, mint Izrael, Irak, Irán vagy Afganisztán, a cég reputációja pedig az egekbe szökött: 2010-ig, amíg Prince el nem adta a cégét, soha egyetlen olyan személy nem sérült meg súlyosan, vagy vesztette életét, aki a Blackwater védelme alatt állt.

 

A háború privatizációja

A terror elleni háború előrehaladtával kialakult és megszilárdult a Blackwater üzleti modellje: a zsoldoscég olyan katonai feladatokat kezdett ellátni, melyet az amerikai hadsereg nem akart, vagy a jelentős bürokratikus kontroll miatt nem tudott hatékonyan ellátni. Klasszikusan ezek közé a feladatok közé tartozott az ellátmányt szállító konvojok védelme – mely rengeteg felesleges papírmunkával járt volna abban az esetben, hogyha a reguláris amerikai hadseregnek kell megoldania ezt a feladatot –, illetve olyan balhés megbízások végrehajtása, melyek jelentős kockázattal, és borítékolható véráldozattal jártak. A cég 2010-ig 2 milliárd dollár értékben teljesített megbízásokat az Egyesült Államok kormánya számára, a bennük rejlő potenciált pedig a megkérdőjelezhető tisztaságú külpolitikai akciókkal és kétes eszközök alkalmazásával is hírbe hozott Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) is hamar felfedezte, további 600 millió dollárral honorálva a szolgáltatásaikat. A 2000-es évek közepére a Blackwater egy jól felszerelt lőtérből egy multinacionális zsoldoscéggé nőtte ki magát, mely globális lefedettséggel járult hozzá az USA külpolitikai céljainak a teljesüléséhez, és erre az időszakra már kizárólag az amerikai diplomáciai létesítmények védelmére közel ezer zsoldost foglalkoztatott. Az USA háborúi elhúzódtak, az üzlet pedig virágzott.

blackwater squad.jpg

Blackwateres fiúk helikopterrel és fegyverekkel pózolnak. Forrás: Silent Professionals

A szárnyalást azonban gyors bukás követte, melyhez a cég tevékenysége iránti egyre növekvő médiafigyelem kövezte ki az utat. A terror elleni háború elhúzódásával főleg az ekkor ellenzékben lévő demokrata politikusok és az amerikai médiapaletta liberális oldala kezdték egyre inkább élesebb hangnemben bírálni Bush elnök iraki és afganisztáni háborúját, valamint az amerikai kormány megbízására cselekvő fegyveres erők gyakorlatait. 2007. szeptember 16-án a szokásos üzletmenetnek megfelelően a Blackwater zsoldosai egy diplomáciai konvojt kísértek a bagdadi Nisszur téren, amikor a gépkocsisort egy nagy sebességgel közlekedő személyautó közelítette meg. Néhány perccel korábban egy autóba telepített bomba robbant nem messze a konvoj útvonalától, amerikai és iraki tisztviselők találkozóhelyének a közelében, ezért a Blackwater zsoldosai – merénylettől tartva – tüzet nyitottak a személyautó sofőrjére, aki a helyszínen az életét vesztette utasával együtt. A téren tartózkodó civil ruhás személyek a lövöldözés miatt feldühödtek, és fenyegető magatartást tanúsítva elindultak az ekkor már álló helyzetben lévő diplomáciai konvoj felé, a konvojt védő zsoldosok pedig válaszul a tömegbe lőttek: az esemény, mely összesen 16 halálos áldozattal és további 20 súlyos sebesülttel járt, Nisszur téri mészárlás néven híresült el a médiában, és totális PR katasztrófát jelentett a Blackwater számára.

A lövéseket elsütő zsoldosok ellen később bírósági eljárás indult Amerikában, a cégalapító Prince pedig megpróbálta a cég újrabrandelésével elsimítani a dolgot, azonban a Blackwater Xe Services-re történő átnevezése nem oldotta meg a problémát: az Obama-adminisztráció 2009-es hivatalba lépésével a megbízásaik döntő részétől elestek, Prince pedig rövidesen le kényszerült mondani vezérigazgatói posztjáról, 2010 végén pedig eladta az üzletrészét magánbefektetőknek, akik 2011-ben Academi-re keresztelték át a zsoldoscéget. Az Academi 2014-ben összeolvadt egyik fő versenytársával, a szintén amerikai Triple Canopy-vel, létrehozva a Constellis Group-ot, melyet 2016-ban 1 milliárd dollárért megvásárolt az Apollo Global Management Group alternatív befektetési alap. Prince miután kiszállt a cégből, folytatta kalandos életét, és saját kockázati tőkealapot indított. A pletykák szerint jelenleg üzleti kapcsolatban áll líbiai, fekete-afrikai és afgán hadurakkal, olajmonarchiák hercegeivel, orosz oligarchákkal és a Kínai Kommunista Párt magas rangú tisztségviselőivel is, emellett aktív támogatója volt Donald Trump 2016-os és 2020-as elnökválasztási kampányának. Trump 2020-ban, elnöksége utolsó hónapjában elnöki kegyelemben részesítette a Nisszur téri atrocitás miatt börtönbüntetésre ítélt Blackwater zsoldosokat.

 

Mesterségük a háború – a piac fontosabb szereplői

A 2003 és 2011 között tartó iraki háború második felében egy hivatásos amerikai katonára egy szerződéses zsoldos jutott, mára azonban egy hivatásosra öt zsoldos jut a globális konfliktuszónákban. A zsoldosokat sokkal jobban megfizetik, mint a hivatásos katonákat, ez pedig fenntartja az érdeklődést a zsoldoscégek által kínált munkalehetőségek iránt a korábban valamely hivatalos hadseregben szolgáló, harctéri tapasztalatokat szerzett személyek előtt. Zsoldosként naponta akár 600-800 dollárt is kereshet az ember, ez az összeg pedig nagyjából háromszorosa az USA hadseregében elérhető fizetésnek. Tekintsük át a fontosabb zsoldoscégeket, melyeknek a munkalehetőségei közül akár a shooterjobs.com-on is válogathatunk! Fontos kiemelni, hogy egyelőre kivétel nélkül nyilvánosan nem kereskedhető társaságok közül válogathatunk, ez azonban ismerve a mostani tendenciákat, idővel könnyen változhat.

a) Constellis Group

constellis.png

A Constellis Group logója. Forrás: seekvectorlogo.com

A 2014-ben létrejött Constellis Group a legnagyobb amerikai zsoldoscég, a virginiai központtal működő csoport jelenleg az Academi, az AMK9, a Centerra, az Edinburgh International, a Gregg Protection Services, az Olive Group, az Omniplex, a Strategic Social és a Triple Canopy brandeket birtokolja. Világszerte több mint 22 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak, ezzel ők az egyik legnagyobb, globális lefedettségű zsoldoscég. A csoportot 2016 óta az Apollo Global Management Group alternatív befektetési alap tulajdonolja, a társaság CEO-ja jelenleg Terry Ryan, a Pentagon egy korábbi vezető tisztségviselője, az igazgatótanács összetételére pedig jellemző, hogy döntőrészt az amerikai kormányzat és a titkosszolgálatok korábbi szenior vezetőiből áll.

A Constellis jelenleg három divízióval működik: ezek a nemzetbiztonsági műveletekért, az észak-amerikai műveletekért, valamint a globális műveletek támogatásáért felelnek. A cég vállalja kormányzati vagy üzleti épületek, személyek és az infrastruktúra védelmét az Egyesült Államok területén, valamint olyan kormányzati objektumokat véd, melyek a tengerentúli békefenntartó műveletek területén találhatók. A csoport a weboldalán egy intelligens biztonsági cégként mutatja be magát, és egy szó sem esik a társaság történetének balckwateres előzményeiről.

A cég árbevétele 2015-ben 1 milliárd, 2020-ban pedig már 1,7 milliárd dollár volt, a különböző biztonsági brandek felvásárlásával gyorsan növekedtek ebben az időszakban. A Constellis Group jelenleg 100%-ban magánbefektetők tulajdonában van, azonban a weboldalukon található egy óvatos jelzés arról, hogy talán tőzsdére készülhetnek: a cég történetének idővonalán fontosnak tartották feltüntetni, hogy a The Wackenhut Corporation (TWC) volt 1965-ben az első olyan biztonsági cég, mely a NYSE-n tőzsdére lépett.

b) Wagner Group

Wagner_Group.jpg

A Wagner Group felvarrója. Forrás: Historica

A Wagner Group szintén 2014-ben alakult meg, Oroszország krími inváziójának az előkészítéseként – sokat elmond, hogy a sajtóban sokáig csak az orosz Blackwaterként vagy kis zöld emberekként hivatkoztak rájuk. Utóbbi elnevezés a Krím-félszigetet 2014 februárjában elárasztó, felségjelzés nélküli katonák egyenruhájának a színére utalt. A csoport a nevét az alapító Dimitrij Utkin csecsenföldi háborús veterán hívókódja után kapta – sokak szerint Utkin azonban csak egy kirakatember, a zsoldoscég irányításáért pedig a valóságban Jevgenyij Prigozsin, Putyin egyik kedvenc oligarchája felel.

Prigozsin nagyon más életutat járt be, mint a Blackwatert alapító Prince: még a szovjet időkben fiatal felnőttként 12 év börtönre ítélték rablásért, csalásért, és örömlányok futtatásáért, melyből 9 évet le is töltött. Még nem volt 30 éves, amikor szabadult: a Szovjetunió összeomlását követően utcai hotdogárus lett, majd teljes erővel belevetette magát a ’90-es évek orosz rablókapitalizmusába. Szupermarket láncot alapított Szentpéterváron, aztán éttermeket kezdett felvásárolni, köztük a népszerű New Island hajós éttermet, ahol 2001-ben találkozott a frissen megválasztott Putyin elnökkel, akivel életre szóló barátságot kötöttek. Innen ered Prigozsin gúnyneve: Putyin séfje.

Jelenleg talán a Wagner Group zsoldosai rendelkeznek az összes zsoldoscég közül a legtöbb harctéri tapasztalattal, a cég félelmetes hírnévre tett szert az alapítás óta eltelt kevesebb mint 8 évben: a Wagner zsoldosai azóta harcoltak Kelet-Ukrajnában, a szíriai, a líbiai, a szudáni és a közép-afrikai polgárháborúban, a szudáni forradalom alatt és egy mozambiki iszlamista felkelés ellen, továbbá Venezuelában is, a Maduro-rezsim ellen kirobbanó tüntetések leverése érdekében, munkájukat pedig szinte kivétel nélkül kiemelkedő hatékonysággal végezték. A Wagner zsoldosai a szír kormányerőkkel karöltve 2018-ban még amerikai kommandósokkal is összecsaptak, amikor egy kelet-szíriai ellenőrzőpont birtoklásáért négy órás ütközet bontakozott ki a felek között. Az ütközet végül a támadók visszaverésével zárult, azonban a történtek jól mutatják a Wagner zsoldosainak a merészségét: nem vonakodtak harcba bocsájtkozni a világ legnagyobb és legjobban felszerelt hadseregével szemben sem.

Little green men.jfif

„Kis zöld emberek” Oroszország 2014-es krími annexiója idején. Egyes megfigyelők szerint nem a Wagner zsoldosai, hanem reguláris deszantosok voltak.  Forrás: Wikipédia

A Wagner Groupról nagyon kevés nyilvános információ érhető el, becslések szerint jelenleg közel 10 ezer főt számlálhat. Sajtóhírek alapján szerződésben áll az orosz védelmi minisztériummal és a Felderítési Főcsoportfőnökséggel (GU), az orosz katonai hírszerzéssel is, melynek gyakran a meghosszabbított kezeként vállal globális megbízásokat. Egy Wagner zsoldos nagyjából havi 335 ezer rubelt (4690 dollárt) keres, ha parancsnoki beosztásban szolgál, akkor pedig ennek az összegnek a háromszorosát.

c) Amentum

A marylandi székhelyű Amentum 2020 novemberében vásárolta fel a DynCorp Internationalt, mely 1946-os megalapítását követően egy repülőgépek karbantartásával és légiszállítással foglalkozó cégből egy globális zsoldoscéggé nőtte ki magát. Az Amentum megőrizve a múlt örökségét napjainkban is főként logisztikával összefüggő légitámogatás nyújtására, repülőgépek karbantartására és pilóták képzésére szakosodik. Az Amentum több mint 34 ezer embert alkalmaz, világszerte 105 különböző országban, 2020-as árbevétele pedig elérte a 6 milliárd dollárt.

A cég egyik legfontosabb harctérről származó bevételi forrása Afganisztán, ahol légi logisztikai támogatást nyújtanak az amerikai hadsereg számára, továbbá karbantartják az amerikai légierő repülőgépeit. Várhatóan Biden elnök tervezett afganisztáni csapatkivonása – melyre az elnök egy korábbi bejelentése alapján idén szeptember 11-éig, a World Trade Center elleni terrortámadás huszadik évfordulójáig fog sor kerülni – még így sem fogja túlzottan érzékenyen érinteni az Amentumot, hiszen a tevékenységük földrajzilag meglehetősen diverzifikált, és egy speciális szaktudást igénylő területen építettek ki maguknak stabil pozíciókat, ahol immáron a DynCorp felvásárlásával több évtizedes tapasztalattal is büszkélkedhetnek.

Az Amentum CEO-ja jelenleg John Vollmer, az amerikai kormányzat számára mérnöki megbízásokat vállaló URS Corporation korábbi COO-ja. A cég többségi tulajdonosa a japán Financial Product Group Co. pénzügyi szolgáltatócég. Bár az Amentum nem egy klasszikus zsoldoscég – hiszen a bevételek nagy részét a repülőgépek karbantartása és a légi logisztikai támogatás generálja –, immáron rendelkeznek hírszerzési és műveleti divízióval is. Az egyetlen gyenge pontjuk, hogy túlzottan ki vannak szolgáltatva az amerikai kormányzat felé, mely a megrendeléseiknek több mint a 90%-át adja.

DynCorp.jpg

Az Amentum által 2020-ban felvásárolt DynCorp egy alkalmazottja repülőgépet tart karban. Forrás: Wikipédia

d) Erinys International

Az Erinys International egy brit alapítású, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett zsoldoscég, mely a műveleti központját Dubajban, az Egyesült Arab Emirátusokban üzemelteti. A Perzsa-öböl menti országokon túlmenően a cég nagy hangsúlyt fektet az afrikai operációkra, a fekete kontinensen a regionális központjuk a dél-afrikai Johannesburgban található meg. Beszédes, hogy a cég a nevét az Erinnüszökről kapta, akik a bosszúállás véres istennői a görög mitológiában. Az Erinys-t Jonathan Garrat visszavonult brit katonatiszt alapította meg 2001-ben, majd rövidesen csatlakozott hozzá Sean Cleary korábbi dél-afrikai diplomata is.

A cég az első nagyobb megbízását 2003-ban, a második iraki háború során kapta meg, amikor a Koalíciós Erők Ideiglenes Hatósága megbízta őket az Irak területén található kőolajkitermelő létesítmények és olajvezetékek védelmével. A szerződés keretében 16 ezer iraki katonát képeztek ki őrzési feladatokra, szoros együttműködésben az ország olajipari minisztériumával. A kőolajtermelő infrastruktúra mellett biztosították az újjáépítési helyszíneket az USA mérnöki hadtesteinek a számára is, kiegészítő bevételekre szert téve ebből a forrásból.

Az Erinys jelenleg főleg a helyi kormányerőknek nyújtott kiképzéssel foglalkozik Irak, Afganisztán, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Nigéria területén, emellett a dél-afrikai irodájuk az afrikai országok országkockázat-elemzésével, illetve projektalapú kockázatelemzéssel foglalkozik afrikai beruházások esetében. A cégháló bonyolult összetétele miatt a csoportszintű bevételekre nem tudtam megbízható adatokat találni, annak azonban sikerült utána járnom, hogy a csoportszintű vezérigazgatói feladatokat ma is az alapító Jonathan Garrat látja el. A csoport nagyjából 15 ezer katonát irányít, ennek a létszámnak azonban nagyjából mintegy tizede lehet a csoport közvetlen alkalmazásában álló, a kiképzésekért és a kiegészítő feladatokért felelős személyzet.

Erinys.jpg

Az Erinys zsoldosai a Közel-Keleten. Forrás: militaryandpolice.blogspot.com

e) Aegis Defence Services

Aegis_Defence_Services_logo.jpg

Az Aegis Defence Services logója. Forrás: Wikipédia

Az Aegis Defence Services egy 2002-ben alapított, londoni központtal működő brit zsoldoscég, mely tengerentúli irodákkal rendelkezik Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emirátusokban, Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Szomáliában és Mozambikban is. Az Aegist Tim Spicer, a Falkland-szigeteki háború veteránja alapította, a társaság jelenlegi elnök-vezérigazgatója Jeff Zisner – a vezérigazgatói pozíciót korábban Graham Binns, a brit hadsereg korábbi vezérőrnagya is betöltötte. Az Aegist 2015-ben felvásárolta a szélesebb biztonsági portfólióval rendelkező kanadai GardaWorld, azonban a zsoldos jellegű feladatokat azóta is önálló brand alatt látják el.

Az Aegis az első nagyobb megbízását a második iraki háború alatt kapta meg az Egyesült Államok védelmi minisztériumától: egy 293 millió dollár összértékű szerződés keretében különböző logisztikai feladatokat láttak el az USA hadserege számára, és az újjáépítések helyszínét biztosították. A következő nagyobb dobásig 2011-ig kellett várni, amikor az USA külügyminisztériumával 497 millió dollár összértékben köthettek szerződést az Afganisztánban található kabuli amerikai nagykövetség védelmére.

Az Aegis 2020-ban mintegy 590 millió dolláros árbevételt könyvelhetett el, az alkalmazottainak száma pedig mostanra megközelíti a 2500-at. A 2010-es években a sajtó rendszeresen beszámolt a társaság ellentmondásos toborzási gyakorlatairól, melyek során afrikai konfliktuszónákban – többek között Sierra Leonéban – toboroztak zsoldosokat az amerikai és az európai személyzet fizetésének a töredékéért, mindössze alig több mint 10 dolláros napibérért. 

f) Defion Internacional

A Defion Internacional a zsoldoscégek piacának alacsonyabb szegmensét foglalja el, az üzleti modelljük pedig roppant egyszerű: a perui Limában található központjuknak, valamint a Fülöp-szigeteki és Sri Lanka-i irodájuknak köszönhetően nagy létszámban tudnak a harmadik világ szegénynegyedeiből származó, nemzetközi összehasonlításban kifejezetten olcsó zsoldosokat szerződtetni, akiket ezt követően a piac felsőbb szegmensébe tartozó cégeknek – például a Constellis Group-hoz tartozó Triple Canopy-nek – közvetítenek ki, vagy az állami szereplőkkel, köztük az USA-val kötött szerződéseikhez használják fel őket élőerőnek. Kiegészítő bevételekhez jutnak a perui hadseregtől is, mely fizet nekik azért, hogy kiképzést nyújtsanak a hivatásos perui elitkatonáknak.

defion-internacional.jpgA Defion zsoldosai műveleti helyszínt biztosítanak. Forrás: Spec Ops Magazine

Az egyszerű modell úgy tűnik bevált, a Defion 2020-ban 686 millió dollár bevételt könyvelhetett el, jelenleg hozzávetőleg 3000 zsoldosuk lehet szolgálatban. A cég alapító elnök-vezérigazgatója Juan Duran, aki egyben a Defion egyik legnagyobb tulajdonosa. A perui zsoldoscég teljes mértékben magánkézben van. A cég a limai főhadiszállás és a toborzóközpontok mellett két műveleti irodát is fenntart, az egyiket az iraki Bagdadban, a másikat pedig az Egyesült Arab Emirátusokhoz tartozó Dubajban. A Defion által kiszervezett zsoldosok az olcsóságukról híresek, mintegy havi 1000 dollárért már alkalmazni lehet őket.

 

 

Létező igények és nem alaptalan félelmek

A zsoldoscégek a 2000-es években újra a globális hadviselés megkerülhetetlen tényezőivé váltak, a 2010-es évektől pedig gyakorlatilag azt is megállapíthatjuk, hogy a nagyhatalmak háborúit döntőrészt újra a zsoldosok vívják. A 20. század túlterjeszkedett állam-modelljeinek a még intenzíven élő emléke miatt talán meglepőnek hat az a tény, hogy ez a történelem legnagyobb részében is így volt: a reguláris hadseregek a fejlett világban csak a 17. század második felében jelentek meg, előtte Európában és Amerikában is a zsoldos, vagy a valamilyen hűbéri-vérségi alapon szerveződő haderők voltak jellemzők.

A Blackwater alapító Erik Prince – akit joggal nevezhetünk a modern zsoldosseregek atyjának – gyakran fejtette ki azt a véleményét, hogy az állami hadseregek meglehetősen hatékonytalanul működnek a túlterjeszkedett bürokrácia és a költségoptimalizációs kényszer hiánya miatt. A nukleáris fegyverek megjelenésével pedig a háborúk logikája is sokat változott a 20. század első fele óta: már nem a magországok hatalmas, egymással szemben álló reguláris hadseregei, és a mögöttük húzódó hátországok folytatnak egymással szemben az egyik hadviselő fél teljes kivéreztetéséig folyó totális háborút, hanem sokkal inkább jellemzőek a harmadik világ valamelyik eldugott dzsungelében vagy sivatagában vívott helyettesítő háborúk, ahol egy gyakran többoldalú polgárháborús konfliktusba avatkoznak be a nagyhatalmak valamelyik helyi hadúr oldalán. Ebben a megváltozott környezetben kétségkívül felértékelődnek a jelentős harctéri tapasztalattal rendelkező, professzionális gyorsreagálású erők, akik értik és tudják a dolgukat, és nem félnek beavatkozni a világ legbalhésabb helyein sem.

prince.png

Erik Prince, a modern zsoldosseregek atyja. Nigel Parry fotója. Forrás: Twitter

A zsoldosokkal szemben felhozott ellenérvek általában a zsoldoscégekkel szemben alkalmazott lazább állami kontrollra vezethetők vissza, amely jelentős mértékben a kiszervezett modell belső logikájából következik. A média sokkal érzékenyebb arra, hogyha zsoldoscégek katonái követnek el műveleti hibákat vagy háborús bűncselekményeket, mintha ugyanezt szuverén államok reguláris hadseregének az egyenruháját viselő katonák teszik, elég hogyha csak a Blackwater Nisszur téri atrocitására gondolunk – valószínűleg számos hasonló eseményben vettek részt az USA katonái is, a legtöbb ilyen eset azonban el sem jutott a médiához. Gyakran megjelenik az a félelem is, hogy ezek a jelentős harctéri tapasztalattal rendelkező elitkatonák adott esetben akár fel is léphetnek valamely szuverén állam integritása ellen, és destabilizálhatják a nemzetközi környezetet: erre egy viszonylag friss példa, amikor a közepes méretű Silvercorp amerikai zsoldoscég egyes tagjai venezuelai disszidensekkel kiegészülve – az USA kormányának és szolgálatainak támogatásával – 2020 májusában kísérletet tettek a venezuelai Maduro-rezsim megdöntésére. A problémák ott kezdődtek, hogy összesen 60-an voltak, és az egész kísérletet élőzték Facebookon, így a venezuelai kormánynak viszonylag kevés erőfeszítéssel sikerült csírájában elfojtania a modernkori történelem talán legkevésbé komolyan vehető puccskísérletét.

A mai napig sokkal gyakoribb példa, hogy valamely ország reguláris hadserege fordul a kormánya ellen, és hajt végre államcsínyt: ez elég gyakori jelenség a harmadik világban, ennek lehettünk tanúi az idén februárban kezdődő mianmari katonai puccs esetében is. Az első világháborút követő zavaros időszakban Európában is rendre a reguláris hadseregek – vagy legalábbis ezek tagjainak egy jelentős része – cselekedett gyakran ideológiai alapon a nemzetközileg elismert kormányok akaratával szemben: Gabriele D’Annunzio légiósai az olasz kormány határozott tiltása ellenére foglalták el Fiumét, a magyar Rongyos Gárda tagjai pedig a nemzetközileg elismert magyar kormány akaratával szemben foglalták vissza a történelmi Magyarország nyugati peremvidékét. A legtovább azonban a német Reichswehr ment, amely testületi szinten fordult szembe a frissen kikiáltott weimari köztársaság teljes intézményrendszerével – a hadsereg tisztjei Freikorps (Szabadcsapat) néven egy paramilitáris szervezetet hoztak létre, melynek a tagjai utcai rendfenntartással és baloldali mozgalmak letörésével foglalkoztak, végül pedig egy majdnem sikeres puccskísérlet végrehajtásában is részt vettek. A sajtóban megjelenő félelmek ellenére a 21. századi zsoldoscégekre az ilyen fajta akciók ezidáig egyáltalán nem voltak jellemzők, hiszen ők tisztán üzleti alapon azt szolgálják, aki megfizeti őket.

Rongyos Gárda.jpg

Egy ügyért harcoltak, nem a pénzért. Magyar rongyos gárdisták Sopronban, 1921 őszén. Sopron a Rongyos Gárda akciójának köszönhetően kerülhetett vissza népszavazással Magyarországhoz. Forrás: Wikipédia

 

Oké, de mikor lesz a Coca-Colának saját hadserege?

A cikk bevezetőjében írtam arról, hogy a sci-fi filmek és videójátékok egyik visszatérő témája a jövőben saját magánhadsereggel rendelkező magáncégek világa. Bár a cikkben sorra vett zsoldoscégek közös jellemzője, hogy egyelőre önálló szereplőként cselekednek, és a legnagyobb megrendelőik szuverén államok kormányai vagy szolgálatai, nem is gondolnánk, hogy a felszín alatt milyen gyors ütemben rajzolódik ki a tudományos fikciók által ábrázolt jövőkép.

A katonai magánvállalatok rendkívüli megerősödése a hidegháború végéhez köthető. A globális konvencionális fenyegetettség megszűnésével a nemzeti haderők létszámát és technikai állományát jelentősen lecsökkentették, amelynek következtében nagy számban kerültek a piacra szakképzett és tapasztalt katonák, valamint haditechnikai eszközök. Ezzel párhuzamosan azonban a posztbipoláris korszak fegyveres konfliktusainak a számának az emelkedésével megnőtt az igény az új típusú hadviseléshez szükséges szakértelemre és humánerőforrásra, amelyet immáron a magánszféra igénybevételével tudtak kielégíteni. Ez a folyamat különösen a 2003-tól kezdődő iraki műveletek megkezdésétől vált intenzívvé.

Jelenleg csak az USA-ban 1,8 millió embert foglalkoztat a magán védelmi szektor, természetesen ebben az összlétszámban egy állami iskola magáncégen keresztül foglalkoztatott portásától az Academiben szerződéses szolgálatot teljesítő, sokat látott Rambóig mindenki beletartozik. Az amerikai fegyvertartási szabályok miatt azonban szinte mindegyikük visel lőfegyvert, és az is elvárás velük szemben, hogy tudjanak a fegyverrel bánni. Ilyen magasan képzett biztonsági személyek védik a legnagyobb amerikai techcégek, az Apple és a Microsoft létesítményeit is. Ha már a techcégeknél tartunk, érdemes felhívni a figyelmet egy elgondolkodtató összehasonlításra: az Apple és a Microsoft együttes piaci kapitalizációja jelenleg mintegy 4 billió dollár, ezzel szemben Franciaországnak – az EU második legnagyobb gazdaságának, és egyetlen atomhatalmának – a tavalyi éves GDP-je 2,6 billió dollár volt. Gazdasági súlyát tekintve önmagában a 2,1 billió dolláros összekapitalizációjú Apple összemérhető Franciaországgal!

Figyelembe véve a legnagyobb cégek gazdasági erejét, és a világ biztonsági struktúrájának változásában végbemenő tendenciákat, egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy még a mi életünk során általánosan elterjedtté váljanak a saját magánhadsereggel rendelkező magáncégek. Már most széles körben ismert jelenség, hogy egy globális konfliktuszónában – például egy olajban gazdag közel-keleti, vagy egy bányászati adottságairól híres afrikai országban – valamely zsoldoscég egy, az ugyanazon céghálóban szereplő magáncég gazdasági érdekeit is érvényre juttatja. A Wagner Group kötött olyan szerződéseket a szíriai Aszad-rezsimmel és Halifa Haftár líbiai hadúrral is, mely a rivális fegyveres csoportok ellenőrzése alatt álló olajfúrótornyok visszafoglalása esetén jogosulttá teszi az orosz zsoldoscég mögött álló Prigozsin egy másik cégét a visszafoglalt létesítmény kitermeléséből származó kőolaj negyedének a kizárólagos értékesítésére.

Talán még ennél is sokkolóbb, hogy – nem bizonyított – gyanúk alapján már a Coca-Cola is alkalmazhatott saját magánhadsereget: igaz, ők nem valamelyik magán zsoldoscég katonáit, hanem a vád szerint a Narcos sorozatból is ismerős Kolumbia Egyesült Önvédelmi Erői névre hallgató jobboldali félkatonai milícia tagjait fogadták fel 1990 és 2002 között az ország területén tevékenykedő szakszervezeti vezetők likvidálására. Az, hogy az üdítőitalgyártó esetlegesen már a múlt század végén magánhadsereget alkalmazott, azonban lehet, még csak a kezdet. Üdvözöljük a modern háborúk korában.

rambo.gif

A modern háborúkban felértékelődik a zsoldosok szerepe. Forrás: tenor.com

 

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Random Capital Zrt. hivatalos álláspontjával.

A cikk megszületéséért köszönet illeti Fodor Márk Joszipovicsot, a Ludovika Collegium tagját, aki fontos szakmai segítséget nyújtott a téma kidolgozása során.

 

 

Források:

CNBC (2020, July 23). How The Private Military Industry Went Golbal. [videófájl] Elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=17Scy1rBb4U&ab_channel=CNBC (letöltve: 2021. 06. 05.)

Fodor Márk Joszipovics (2020). Katonai magánvállalatok jogállása. Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Nemzetközi jog és válságkezelés. p. 7.

Gould, Joe (2020, September 25). Amentum to acquire DynCorp International. Defense News. Industry. Elérhető: https://www.defensenews.com/congress/2020/09/25/amentum-to-acquire-dyncorp-international/ (letöltve: 2021. 06. 05.)

Hart Endre (2018. 02. 04.). Az orosz katonai magánvállalatok és a Wagner Csoport szerepe, illetve működése. Nemzet és Biztonság. Védelempolitika. Elérhető: http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/neb_2018_02_04_hart_endre_-_az_orosz_katonai_maganvallalatok_es_a_wagner_csoport_szerepe_illetve_mukodese.pdf (letöltve: 2021. 06. 09.)

SecurityDegreeHub (2021). 30 Most Powerful Private Security Companies in the World. Elérhető: https://www.securitydegreehub.com/most-powerful-private-security-companies-in-the-world/ (letöltve: 2021. 06. 05.)

Sof, Eric (2021, January 12). Top 9 Private Military Companies in the world. Spec Ops Magazine. Private Military Contractors. Elérhető: https://special-ops.org/top-9-private-military-companies-in-the-world/?nowprocket=1 (letöltve: 2021. 06. 05.)

teleSUR (2016, September 1). Coca-Cola is Accused of Funding Colombian Death Squad. News. Latin America. Elérhető: https://www.telesurenglish.net/news/Colombia-Coca-Cola-Accused-of-Funding-Terrorist-Paramilitaries-20160901-0005.html (letöltve: 2021. 06. 05.)

Tran, Jake (2021, April 15). The Rise & Fall of the World’s Most Notorious Private Army. [videófájl] Elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=u0hxhvvemrI&ab_channel=JakeTran (letöltve: 2021. 06. 05.)

TRT World (2020, January 30). The Wagner Group: Russia’s Blackwater. [videófájl] Elérhető: https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=F5VvLF0WVeY&ab_channel=TRTWorld (letöltve: 2021. 06. 05.)

Varga Krisztián (2009. április 08.). Katonai biztonsági magánvállalatok amerikai alkalmazása Irakban. Nemzet és Biztonság. Védelempolitika. Elérhető: https://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/varga_krisztian-katonai_biztonsagi_maganvallalatok_amerikai_alkalmazasa_irakban.pdf (letöltve: 2021. 06. 09.)

Wright Investor Service (2021). Top 100 Lists. These are the top 100 companies ranked by Current Market Capitalization (U.S.$ millions). CorporateInformation. (letöltve: 2021. 06. 05.)

 


A fenti bejegyzés marketingközleménynek minősül, nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült, és nem érinti a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltás.

A fenti cikk sem önállóan, sem egyes részleteiben nem tekinthető pénzügyi eszköz megvásárlására, jegyzésére, eladására, kölcsönzésére, vagy tartására vonatkozó befektetési tanácsadásnak, illetve szerződéskötésre, vagy kötelezettségvállalásra történő rábírásnak, ajánlanak, vagy ajánlati felhívásnak. A cikknek nem célja befektetési döntéshozatali szándék megalapozása, kialakítása, illetve a befektetési döntéshozatal.

A publikációban szereplő információk csak tájékoztató jellegűek, amelyektől a jövőben ténylegesen bekövetkező események lényeges mértékben eltérhetnek. A múltbeli teljesítményből nem lehetséges a jövőbeni hozamra, változásra, illetve teljesítményre vonatkozó megbízható következtetéseket levonni. A cikkben szereplő adatok és információk felhasználása az Ön felelősségére történik, a Random Capital Zrt. azok felhasználásából keletkező esetleges károkért nem vállal felelősséget.

A Random Capital Zrt. fenntartja a jogot, hogy a weboldalon található tartalmakat bármikor módosítsa, átírja.

A Random Capital Zrt. nem garantálja a cikkben található információk pontosságát, hitelességét és teljességét, ugyanis a weboldalon található bejegyzések a weboldal készítésében közreműködő személyek személyes megítélésén alapulnak, továbbá a cikk alapjául szolgáló adatok, információk különböző forrásból származnak, s azok frissítése nem tartozik a Random Capital Zrt. feladatkörei közé. A cikkben szereplő pénzügyi eszközök nem feltétlenül felelnek meg egyes befektetők befektetési céljainak, pénzügyi lehetőségeinek, kockázattűrő képességének. A jelen publikációban foglalt tájékoztató információk nem helyettesítik a pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, kibocsátó(k) által kiadott hivatalos tájékoztatókat, kezelési szabályzatokat, hirdetményeket, ill. a befektetési ügyleteket bemutató ismertetőket, ezért a megalapozott befektetési döntés meghozatalához kiemelten fontos ezek áttanulmányozása, értelmezése. Hangsúlyozandó, hogy mielőtt bármilyen befektetési instrumentumban pozíciót vállal, feltétlenül győződjön meg, hogy megértette-e a piac működését és kockázatát, s az teljes mértékben megfelel saját befektetési céljainak és elvárásainak, kockázatvállaló képességének, ügyleti, ill. pénzügyi eszközökre vonatkozó ismereteinek.

A cikket készítő díjazása semmilyen formában, sem közvetlenül, sem közvetetten nem függ a cikkben szereplő előrejelzéstől, állásponttól.

A fenti publikáció szerzői jogi védelem alatt áll, annak közzététele, harmadik személyek részére történő továbbküldése, átdolgozása vagy bármely más formában történő felhasználása a Random Capital Zrt. előzetes engedélyéhez kötött. A dokumentumban a más szellemi termékekből (grafikonok, adatbázisok, cikkek) való idézés mellett a forrás minden esetben feltüntetésre kerül.

Tájékoztatjuk, hogy a Random Capital Blog weboldaláról esetlegesen más cégek és egyéb szervezetek weboldalára is eljuthat. Az azokon közölt adatok tartalmáért, helyességéért és adatai biztonságáért a Random Capital Zrt. nem vállal felelősséget.