random reggeli
számlanyitás

Simon Bálint

2021-01-14

Mítoszrombolók - 3. rész: Kína – A világ következő szuperhatalma?

A ’90-es évek derekán születtem. Gyerekkoromban a „Made in China” egyet jelentett a bóvli, piacos minőséggel. Évekkel később, az érettségi után a középiskolai ballagásra kapott pénzből iPhone helyett egy Huawei készüléket vásároltam, a két telefon ára közötti különbözetet pedig fesztiválbérletre költöttem el.

A ’90-es évek derekán születtem. Gyerekkoromban a „Made in China” egyet jelentett a bóvli, piacos minőséggel. Évekkel később, az érettségi után a középiskolai ballagásra kapott pénzből iPhone helyett egy Huawei készüléket vásároltam, a két telefon ára közötti különbözetet pedig fesztiválbérletre költöttem el. Ma már az amerikai és a kínai gyártó csúcskategóriás modelljei közötti árrésből inkább csak egy napijegy jönne ki. 25 év alatt ide jutott el a kínai gazdaság. Kína felemelkedésével párhuzamosan a nyugati világban nőttek az aggodalmak az eltérő társadalmi berendezkedésű ország egyre nagyobb gazdasági jelentősége és növekvő külpolitikai étvágya miatt. A cikkben bemutatom azt az utat, amelyet Kína az elmúlt három évtizedben bejárt, miközben választ keresek arra a kérdésre, hogy tekinthetünk-e Kínára a közeljövő gazdasági és politikai szuperhatalmaként.

 

Az ellenséges csapatok a falakon kívül vannak

1990-ben, miután leköszönt minden a Kínai Kommunista Pártban (KKP) és az államigazgatásban betöltött formális tisztségéről, Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping), a hosszú menetelés veteránja és 1978-tól a visszavonulásáig a világ legnépesebb országának a gyakorlatban elsőszánú vezetője, közzétette tizenkét írásjelből álló híres nyilatkozatát a Párt vezető tisztségviselői számára. A nyilatkozat szövege mindössze ennyit tartalmazott: „Az ellenséges csapatok a falakon kívül vannak. Erősebbek nálunk. Elsősorban a védekezéssel törődjünk.”  

A pragmatizmusáról híres Teng úgy értékelte, hogy a kelet-közép-európai országokban a szovjet befolyás megszűnésével és a Szovjetunió küszöbön álló összeomlásával az Amerikai Egyesült Államok hatalmas győzelmet aratott a hidegháborúban, ennek következtében pedig Kína maradt a világ egyetlen jelentős szocialista országa. Az USA gazdasági, katonai és kulturális erejét tekintve is sokkal erősebb Kínánál, a gazdasági és a társadalmi berendezkedés esetében pedig egy annyira vonzó alternatívát képvisel, amely komoly fenyegetést jelent a KKP pozíciójára és értékeire. Alig néhány hónappal korábban fojtotta vérbe Teng parancsára a Népi Felszabadító Hadsereg a pekingi Tienanmen téren tartott demokráciapárti tüntetéseket, ahol a tiltakozók kelet-közép-európai és szovjet mintára politikai reformokat sürgettek. A tüntetések és a leverésük a mai napig tabutémának számítanak Kínában és a Párt minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy kitörölje azt a kollektív emlékezetből.

Teng már huszonéves korától aktívan részt vett a kommunista mozgalomban, külső szemlélők számára pedig sokáig úgy tűnt, hogy Mao egyik legtehetségesebb, leghűségesebb és leghatékonyabb kádere. A Mao által 1966-ban meghirdetett kulturális forradalom alatt azonban mégis purgálták a Pártból, csak a saját szerencséjének és kitartásának köszönhette, hogy vissza tudott térni a politikába. Tanulva Mao elhibázott belpolitikai és gazdasági döntéseiből, azonnal leszámolt a pártfőtitkár személyi kultuszának kiépítését célzó kulturális forradalom örökségével, társadalmi konszolidációt hirdetett és hatalomra kerülését követően rövidesen meghirdette a Reform és Nyitás néven elhíresült gazdaságpolitikai programját, mely a szocialista tervgazdaságról a piacgazdaságra való fokozatos átállást vetítette elő.

Első lépésként dekollektivizálták a mezőgazdaságot, és megkezdték az államilag szabályozott árrendszer felszámolását, majd pedig különleges gazdasági övezeteket nyitottak meg a külföldi tőke előtt, elősegítve az FDI beáramlását és a fejlett nyugati technológiák transzferjét. Ezt az állami szektor privatizációjának elindítása követte: nagyobb önállóságot kaptak a nagy állami vállalatok vezetői, több kisebb, korábban állami tulajdonban lévő vállalat pedig magánkézbe kerülhetett. A reformok megkoronázásaként 1990-ben újra kinyithatott a 40 évvel korábban Mao által bezárt Sanghaji Értéktőzsde (SSE) és az év végén megalapították a Sencseni Értéktőzsdét (SZSE) is. Teng teljes regnálása alatt a gazdasági reformok elsőségét képviselte a politikai reformok előtt.

Amikor 1978-ban átvette az ország vezetését, Kína túlvolt egy középkori erőszak által jellemezhető, több mint két évtizedig tartó polgárháborún, egy ezzel párhuzamosan, Japán ellen vívott, még a második világháború nyugati hadszínterének a fronton és a front mögött elkövetett borzalmaihoz képest is brutális honvédő háborún, valamint átélte Mao több önigazolást kereső, elhibázott gazdasági és társadalmi kísérletét is, melyek közvetve vagy közvetlenül tízmilliók halálához vezettek és az országot az újbóli anarchia szélére sodorták. Az egy főre jutó éves GDP mindössze 978 dollár volt ekkor 1990. évi nemzetközi dollárértéken számolva. Amikor 1990-ben Teng leköszönt, az egy főre jutó GDP vásárlóerő értéken közel kétszeresére, 1871 dollárra nőtt, mindössze 12 év alatt, évi átlagos közel 6%-os növekedés mellett, Kína pedig visszafordíthatatlanul rálépett a gazdasági modernizáció és a globális világgazdaságba való integrálódás útjára, ezzel párhuzamosan pedig a kulturális forradalom okozta belpolitikai káoszt sikerült felszámolni és a társadalmat visszavezetni a normalitás útjára. Bel- és külföldön szinte teljes konszenzus uralkodik abban a kérdésben, hogy jól szolgálta a hazáját, sokan a modern Kína atyjaként tekintenek rá. 

 

 

Tigrisek és legyek

A Tienanmen téri tüntetés vérbe fojtásával a KKP meg tudta őrizni egyeduralmát az ország fölött, a gazdasági reformok azonban egy rövid megtorpanást követően folytatódtak. Tienanmen zavaros évében Csiang Cö-minnek (Jiang Zemin) sikerült magát az ország vezető pozíciójába manővereznie, aki el tudta hitetni a KKP keményvonalasaival, hogy maga is egy közülük. Csiangról azonban hamarosan kiderült, hogy jobban szereti a pénzt a Pártnál, a korábbi királycsináló keményvonalas kommunista politikusok pedig a legnagyobb csodálkozásukra rövidesen a nyakló nélküli vadkapitalizmus időszakát élhették át a ’90-es évek folyamán.

Az új pártfőtitkár bedobta a gyeplőt, és a Kínai Népköztársaság első olyan vezető politikusa volt, akin látványosan látszott, hogy jól érzi magát. Az országos és a regionális szinten jelentős pozíciókba a bizalmasait ültette, akik a lojalitásukért cserébe gyakorlatilag érinthetetlenek voltak. A gazdaság elképesztő ütemben fejlődött, ezzel együtt pedig óriási mértékben nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek, a rendszerszintű korrupció és mutyizás a kínai mindennapok szerves részévé váltak. Csiang 2004-ig tartó vezetése alatt az egy főre jutó GDP 1990. évi nemzetközi dollárértéken számolva 5169 dollárra nőtt, évi átlagos 7,24%-os bővülés mellett és az időszak végére az egy főre jutó hazai össztermék éves bővülése megközelítette, majd átütötte a két számjegyet. Ezzel párhuzamosan azonban a jövedelmi egyenlőtlenségeket kifejező Gini-együttható[1] 0,32-ről 0,42-re nőtt, ami azt jelentette, hogy a kínai társadalom még az amerikainál is egyenlőtlenebbé vált. A keleti és a déli tengerparti régiókban felhőkarcolókkal teletűzdelt, hatalmas metropoliszok nőttek ki a földből, miközben az ország belső területein az állapotok az évszázados lemaradást tükrözték. A város és a vidék teljesen kettészakadt.

A Csiang adminisztráció tevékenysége belpolitikai szempontból nem tekinthető sikeresnek, hiszen semmit sem tett az egyre szembeötlőbb egyenlőtlenségek visszaszorításáért, vagy az egyre jobban elburjánzó korrupció leküzdéséért. Emiatt a hozzáállás miatt a Párt megítélése a lakosság körében történelmi mélypontra süllyedt. Annál sikeresebb volt Kína külpolitikailag ebben az időszakban. Első lépésként sikerült kitörniük a Tienanmen téri vérengzés következtében kialakult nemzetközi izolációból, mely, ha rövid időre is, de képes volt megtorpantani az ország látványos gazdasági növekedését. Ezt az 1992-es Egy Kína Konszenzus követte, amikor a polgárháború 1949-es lezárulása óta a gyakorlatban különálló Tajvan képviselői bejelenték, hogy semmiképpen nem fogják egyoldalúan kimondani az elszakadást a szárazföldi Kínától. A külpolitikai sikereket a korábban brit, illetve portugál gyarmat Hongkong és Makaó 1997-ben, illetve 1999-ben bekövetkező visszatérése tetőzte be. A két volt európai gyarmat különleges közigazgatási területként széleskörű önállóságot kapott az anyaországtól, mely kereteinek az eltérő értelmezése főleg a jóval népesebb Hongkong esetében komoly feszültségekhez vezetett a lakosság és a pekingi kormány között. 2001-ben Kínát a Kereskedelmi Világszövetség (WTO) felvette a tagjai közé.

 

    A fejlődés tudományos megközelítése

Kína globális nagyhatalommá válására a Csiangot váltó Hu Csin-tao (Hu Jintao) kormányzása alatt került sor. A nagyon is extravagáns elődjével szemben az új pártfőtitkár egy kimért stílusú technokrata imidzsét sugározta, a kormányzásában pedig az ennek a képnek megfelelő elveket követte: a fejlődés tudományos megközelítését tekintette az általa képviselt politikai értékrend központi gondolatának, ezt az elméletet a KKP hagyományainak megfelelően a kormányzása alatt belefoglalták a Párt alapszabályába is.

A gazdaság továbbra is szárnyalt: 1990. évi nemzetközi dollárértéken számolva az egy főre jutó GDP vásárlóerőértéken Hu 2012-es leköszönéséig évi átlagos 8,23%-os bővülés mellett 9719 dollárra nőtt. Elődjével szemben az új pártfőtitkár nagy figyelmet szentelt a társadalmi szakadék áthidalásának és az egyenlőtlenségek csökkentésének: Kína jövedelem tekintetében mért Gini-együtthatója 2010-ben 0,44-es értéken tetőzött, innentől azonban folyamatos csökkenésnek indult.

A társadalom kohéziójának a megőrzése érdekében Hu egy átfogó szociális programot indított útjára, melynek keretében a városokban bevezették a minimálbért és szociális lakhatáshoz juttatták a kritériumrendszernek megfelelő kedvezményezetteket. Vidéken a földműveseket terhelő legtöbb adónemet eltörölték, a vidéki munkavállalók a városokban is jogosultak lettek az egészségbiztosításra, valamint a hátrányosabb helyzetű belső régiók célzott támogatásokat kaptak. Azt, hogy ezekre az intézkedésekre mekkora szükség volt, alátámasztották a 2008-ban Tibetben, 2009-ben pedig Hszincsiang ujgur tartományban kirobbanó, etnikai töltetű zavargások. A névleg autonóm Tibet és Hszincsiang egyaránt Kína belső, elmaradottabb tartományainak számítanak, történelmileg pedig meghatározó, a han kínaitól eltérő nemzetiségi csoporthoz tartozó lakossággal rendelkeznek. Természetesen a Népi Felszabadító Hadsereg (NFH) és a Népi Fegyveres Rendőrség (NFR) mindkét megmozdulást a tőle megszokott határozottsággal fojtotta el.

Kína Hu kormányzása alatt lépett be a globális nagyhatalmak klubjába, ezt jelképesen jelezte a 2008-ban Pekingben megtartott nyári olimpia és a 2010-ben Sanghajban megrendezésre kerülő világkiállítás, nagyon is a gyakorlatban pedig Kína növekvő külpolitikai étvágya. 2005-ben elfogadták az elszakadásellenes törvényt, amely katonai inváziót helyez kilátásba arra az esetre, hogyha Tajvan egyoldalúan kikiáltaná a függetlenségét. Kína fokozta a diplomáciai és gazdasági jelenlétét a korábban hagyományosan európai érdekszférának számító Délkelet-Afrikában és az észak-amerikai érdekszférának számító Latin-Amerikában. 2010-ben Kína a nominális GDP tekintetében lehagyta Japánt, ezzel a szuverén államok közül Ázsia első és a világ második legnagyobb gazdasága lett.

 

Egy vörös császár felemelkedése

2012-ben a KKP Központi Bizottságának 18. Kongresszusa a leköszönő Hu közeli kollégáját, Hszi Csin-pinget (Xi Jinping) választotta meg főtitkárnak. Ugyanebben az évben Hszi lett a Központi Katonai Bizottság elnöke is – Kínában a hadsereg ugyanis nem az állam, hanem a Párt felügyelete alá tartozik. Hszi egy kommunista dinasztia sarjaként került a Párt élére: apja, Hszi Csung-Hszün (Xi Zhongxun) együtt menetelt Maóval, azonban a kulturális forradalom alatt purgálták, és fiát is 15 éves korában vidékre internálták munkaszolgálatot végezni. A kis Hszi innen küzdötte fel magát a világ legnépesebb országának az élére: kilenc sikertelen felvételi kérelem után tizedjére sikeresen jelentkezett a Pártba, majd ezt követően a legalacsonyabb szintről indulva végigjárta a ranglétrát, míg végül 2013-ban a Kínai Népköztársaság elnöki tisztségére is megválasztották.

A nyugati országok gazdaságát megrázó 2007/08. évi nagy pénzügyi válság, és az arra adott kormányzati reakciók még alelnökként arról győzték meg Kína újonnan megválasztott első számú vezetőjét, hogy a Nyugat korántsem annyira erős, mint azt az elődjei hitték. Mielőtt azonban nekilátott volna egy, a korábbiaknál jóval látványosabb külpolitikai stratégia végrehajtásának, első lépésként egy korrupcióellenes kampány keretében leszámolt a Pártban található tisztességtelen elemekkel és a belső ellenségeivel: több mint egymillió esetet vizsgáltak ki és százezreket ítéltek el, a bebörtönzések pedig a korábbi évtizedek gyakorlatától eltérően elérték a legfelsőbb köröket is.  Ez a hatalompolitikailag és intézményi szempontból egyaránt jó lépés hatalmas népszerűséget kölcsönzött számára a kínai lakosság körében.

Megválasztását követően két héttel az új pártfőtitkár virágot helyezett el Teng Hsziao-ping Pekingben található szobránál, a gesztussal jelt adva annak, hogy a Reform és Nyitás szellemiségét a gazdaságban folytatni fogja. Eleinte minden jel arra mutatott, hogy a piacpárti folyamatok újabb lökést kaphatnak a kínai gazdaságpolitikában, azonban a 2015-ben bekövetkező sanghaji tőzsdei pánik mindent megváltoztatott: Hszi mivel valós kockázatot látott abban, hogy egy tőzsdei buborék kipukkanása a gyenge piaci kultúrával rendelkező környezetben magával ránthatja a reálgazdaságot és társadalmi felfordulást eredményezhet, ezért növelte az állami kontrollt a gazdaságban, amelynek a nagyvállalati szinttől egészen a magánkézben lévő kisvállalkozásokig érezhető a hatása: az egységnyi befektetett tőkemennyiség által generált gazdasági növekedés megfeleződött, amióta Hszi átvette az ország irányítását. Ebbe a mintázatba illeszkedik bele a Jack Ma által vezetett, magánszemélyeknek és magánvállalkozásoknak fintech szolgáltatásokat nyújtó Ant Group nyilvános részvénykibocsátásának a megakadályozása tavaly novemberben, ami a sikeres lefolytatása esetén várhatóan a világ valaha volt legnagyobb kapitalizációjú IPO-ja lett volna.

A GDP növekedési ütemének a mind a gazdasági növekedés életciklusa, mind a gazdasági életben egyre erősebb politikai nyomás által indokolható mérséklődéséhez feltehetőleg az is hozzájárult, hogy Hszi az erőviszonyok téves felméréséből fakadóan kereskedelmi háborúba bocsátkozott Donald Trump elnöksége alatt az Amerikai Egyesült Államokkal. Egy zéró összegű játékban mindig az nyer, aki kevesebbet veszít, ez alapján a megközelítés alapján pedig egyértelműen az USA-t kiálthatjuk ki a gazdasági konfliktus győztesének: míg az amerikai növekedésben legfeljebb csak bizonyos ágazatok szintjén, mint például a szójababtermesztés volt egyértelműen kimutatható a kereskedelmi háború negatív hatása, addig az a kínai gazdaság egészét negatívan érintette a GDP növekedési ütemének további mérséklésével. A következményekre tekintettel nincs abban semmi meglepő, hogy Kína jobban sürgette a konfliktus megoldását és határozottabb lépéseket tett annak nyugvópontra jutása érdekében: elsősorban Kína megoldáskeresésének köszönhetően tavaly januárban a felek aláírtak egy első körös, részleges kereskedelmi megállapodást.

Hszi a kínai gazdaság növekedésének lassulásával párhuzamosan egy generáció óta az ország történelmének a legnagyobb hatalmú vezetője lett: szakított a kollektív vezetés fontosságát hangsúlyozó, több évtizedre visszanyúló gyakorlattal és 2018-ban sikerült eltöröltetnie az elnöki pozíció két ciklusra szóló korlátozását is. Egy évvel később az állami sajtó már nagy kormányosként, a Párt Politikai Bizottsága pedig a nép vezéreként hivatkozott rá, ezeknek a kirohanásokat pedig nem árt komolyan venni, mivel mindkét informális megnevezésre igaz, hogy korábban csak Mao esetében használták őket. A jelek egyértelműen arra mutatnak, hogy Hszi körül egyfajta személyi kultusz van kialakulóban: a falut, ahol fiatalkorában a munkaszolgálatát töltötte, egyfajta kommunista szentéllyé alakították át, a magyar nyelven is megjelent Kína kormányzásáról című könyvének utolsó fejezete pedig egy érzékletes leírást tartalmaz arról, hogy a kis Hszi a munkaszolgálat közben több kilométer hosszúságú hegyi utakon százkilós rizseszsákokat cipel.

 

Globális go-parti

Henry Kissinger, korábbi amerikai külügyminiszter és nemzetbiztonsági főtanácsadó a nyugati és a kínai stratégiai tervezés közötti módszertani különbségeket a sakk és a go táblajáték eltérő szabályrendszerének a leírásával mutatta be. A sakk célja a matt: az ellenfél királyát lehetetlen helyzetbe hozni, minél kevesebb bábu elmozdításával és minél gyorsabban. Ezzel szemben a go az ellenfél korongjainak a bekerítéséről szól: a játékosok hosszú és elhúzódó küzdelemben vesznek részt, ahol az erőforrások optimálisabb felhasználása dönt és a győztes két profi játékos küzdelme esetén általában csak igen minimális különbséggel nyer. Kissinger – aki a Washington és Peking közötti kapcsolatok normalizálása mögötti lángelme volt – szerint a két játék eltérő szabályrendszere meghatározza a nyugati hatalmak és Kína eltérő külpolitikai logikáját is.

Hszi globális külgazdasági és külpolitikai signatur project-je az Övezet és Út Kezdeményezés, melyet 2013-ban indított útjára, és akkora jelentőséget tulajdonít neki, hogy 2017-ben a KKP alapszabályába és Kína alkotmányába is belefoglaltatta azt. Lényegét tekintve az Övezet és Út egy közel hetven ország érintettségével lezajló globális infrastruktúrafejlesztési program, melynek célja egy Kína központú nemzetközi kereskedelmi hálózat kialakítása. A kezdeményezéssel összefüggő dokumentumok aláírói között szerepel Oroszország mint Kína legfontosabb gazdasági és külpolitikai partnere a nagyhatalmak között, a Közel-Kelet legnagyobb gazdaságai, számos délkelet-ázsiai és közép-ázsiai állam, a teljes kelet-közép-európai régió – ideértve Magyarországot is –, a legtöbb afrikai ország, valamint a Csendes-óceán partvidékén és a Karib-tenger térségében található latin-amerikai államok. A hagyományosan észak-atlanti orientációjú országok közül a kezdeményezést egyedül Görögország, Ciprus, Málta, Olaszország, Portugália, Ausztria és Luxemburg írták alá. Ausztriát leszámítva ezekről az országokról mind elmondható, hogy vagy nagyon megsínylette az államháztartásuk a 2007/08. évi pénzügyi válság után kialakult helyzetet, vagy parányi népességük mellett a gazdaságuk jelentős hányada pénzügyi és cégalapítással összefüggő szolgáltatások nyújtására specializálódott.

Az Övezet és Út Kezdeményezésnek köszönhetően Kína be tudott nyomulni a többnyire neki kedvező aszimmetrikus gazdasági együttműködések felől közelítve olyan területekre is, melyek korábban hagyományosan az észak-atlanti nyugati magállamok érdekszférájának számítottak: Kelet-Közép-Európa, a Közel-Kelet, Afrika és Latin-Amerika bizonyos területei. Kérdéses azonban, hogy egy kiélezett helyzetben mennyire tudná ezeket a régiókat Kína maga mellé állítani: a Nyugat kulturális ereje továbbra is borzasztóan erős, és egy olyan gazdasági és társadalomszervezési alternatívát kínál, amelyre a világ legnagyobb részének a népessége követendő példaként tekint. Ennek az egyik leginkább szembetűnő gyakorlati megnyilvánulása a 2019 nyarán Hongkongban kirobbanó demokráciapárti tüntetések voltak, ahol a 7,5 millió fős népességű városállam lakosságának a döntő többsége azok mellett az értékek mellett állt ki, amelyet a brit gyarmatosítók honosítottak meg, és vonakodott elfogadni azokat, melyeket a hivatalos kínai történetírás szerint a kínai embereket a félgyarmati sorból felszabadító Kommunista Párt tűzött a zászlajára.

Kép16846981618.png

 

Az Övezet és Út Kezdeményezéssel összefüggő dokumentumokat aláíró országok. Forrás: Wikipédia

 

Szkülla és Kharübdisz: közepes jövedelmi csapda, magas szintű egyensúly

Kína – önelnevezését tekintve Csungkuo (Zhongguo), vagyis a Középső Birodalom – egy ősi civilizáció kulturális örökségét viszi tovább, és magára napjainkban is egyfajta modern birodalmi entitásként tekint. A kínai külpolitika az elmúlt évtizedben az Övezet és Út Kezdeményezésnek köszönhetően egy jelentős sikert tudott felmutatni, azonban egy komolyabb pofonba is belefutott az USA-val vívott kereskedelmi háború esetében, melynek a belföldi gazdaságban is érezhető hatásai voltak. A történelem során a birodalmak többsége nem külső támadás, hanem belső bomlás vagy erjedés következtében bukott el, ezért Kínát tekintve minden olyan külpolitikai lépést érdemes fokozott figyelemmel kísérni, melynek a belügyekre negatív hatása lehet.

Hszinek nagyon nincsen egyszerű dolga: borzasztóan összetett, és hatalmas körültekintést kívánó feladat lehet egy olyan országot vezetni, ahol több mint 1400 millió ember él, és ahol egyetlen generáció felnövése alatt a gazdaság egy főre vetítve közel a nyolcszorosára növekedett. Belegondolni is nehéz, hogy ekkora növekedés ilyen rövid idő alatt milyen hatalmas társadalmi átalakulást indított az útjára, mennyi érdek került egymással szembe, mennyi győztese és vesztese volt ennek a gazdasági és társadalmi átalakulásnak. A Tienanmen téri tüntetések leverésével a Pártnak sikerült átmentenie a hatalmát a 21. századba, azonban ezzel párhuzamosan felnőtt Kínában egy olyan fiatal és sikeres vállalkozói réteg, melynek tagjai sok esetben az akadékoskodó vagy hatalmaskodó bürokratákat látják a Párt tagjaiban, és kimondva vagy kimondatlanul megkérdőjelezik a Párt autoritását.

A kínai gazdasági csodát megalapozó Reform és Nyitás gazdaságpolitika sikere lényegében azon az egyszerű történelmi körülményen alapult, hogy Mao alatt a világ legnagyobb népességű országának a lakossága élt forradalmi pszichózisban a világ többi részétől mesterségesen elzárva. A Reform és Nyitás ezt az akadályt bontotta le fokozatosan, rászabadítva a világgazdaságra a szakképzetlen munkaerő hatalmas többletét. Ezek között a körülmények között egy exportorientált növekedés bontakozott ki, az olcsó kínai munkaerő alacsony hozzáadott értékű, olcsó exportcikkeket gyártott a világ többi része számára. Az export aránya a GDP-ben kifejezve 2006-ban tetőzött 36%-on, ami elképesztően magas arányt jelent egy ilyen nagy népességű ország esetében. A KKP vezető politikusai számára félő volt, hogy Kína elkerülhetetlenül belekormányozza magát a közepes jövedelmi csapdába: a gazdasági fejlődés húzta bérnövekedés miatt az ország elveszíti a kompetitív előnyét az exportorientált összeszerelő iparágakban, miközben képtelen felzárkózni a fejlett országokhoz a magas kutatásfejlesztési ráfordítást igénylő, magasabb hozzáadott értéket képviselő ágazatokban, és az egy főre jutó nemzeti össztermék képtelen lesz 2021. évi értéken 12535 amerikai dollár fölé emelkedni.

Időben felismerve ezt a veszélyt a KKP vezetése tudatos elmozdulást kezdeményezett a belső fogyasztás által generált növekedés, valamint a magasabb hozzáadott értéket képviselő ágazatok irányába. A kínai gazdaságszervezésben a mai napig nagy jelentőséget képviselő ötéves tervek közül a 2006 és 2010 között végrehajtott Tizenegyedik Ötéves Terv megteremtette az átállás intézményi és infrastrukturális feltételeit, többek között óriási összegű forrásokhoz juttatva a kínai felsőoktatási intézményeket. A Tizenkettedik és a Tizenharmadik Ötéves Tervek (2011-2015; illetve 2016-2020) pedig a kijelölt mederben folytatták a reformok átfogó elmélyítését. 2019-re az export részaránya a GDP-ben kifejezve 17%-ra csökkent, az egy főre jutó tavalyelőtti nominális 5,7%-os GDP növekedésben pedig mindössze 0,7% volt az áruk és szolgáltatások exportjának a hozzájárulása. A magasabb hozzáadott értékű iparágakban kiemelt fontosságot képviselő szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos kínai hozzáállás folyamatos feszültséghez vezetett Kína és a nyugati partnerei között, végül a legfontosabb katalizátora volt a 2018 elején az USA-val kirobbanó kereskedelmi háborúnak.

A szellemi tulajdonjogok kérdése miatt felgyülemlett feszültség egy újabb lehetséges, a kínai gazdaság jövőjére veszélyes forgatókönyvre, a magas szintű egyensúly problémájára világít rá. Kína a fejlett országoktól eltérő társadalmi berendezkedése miatt bizonyos mértékben elzárkózik a globális közösségtől, ami a növekedés jövője szempontjából kiemelkedően fontos tudástranszfer természetes átterjedését akadályozza. Ennek a társadalmi berendezkedésnek a nagyon is gyakorlati következménye a világhálóhoz csak részlegesen kapcsolódó, cenzúrázott kínai állami intranet. A tudástranszfer tekintetében elszenvedett hátrányt súlyosbítja, hogy a nyugati vállalatok szellemi tulajdonát ért szabályellenes cselekmények miatt a nyugati országok jobban védik a joghatóságuk alá tartozó vállalkozások technológiai tőkéjét, ami az aszimmetrikus előnyöket kereső, a nemzetközi együttműködés alapját képző szabályrendszert elfogadni vonakodó kínai vezetést a belső megoldáskeresés irányába tereli, ez pedig egy a kínai történelemben igen gyakori motívumhoz, a világgazdaságról való részleges lecsatlakozáshoz és bezárkózáshoz vezethet.

A KKP vezetése adott esetben juthat arra a következtetésre, hogy a kínai társadalom önmagában egy elfogadható vásárlóerőt képvisel, mely a relatíve fejlett belső infrastruktúrának köszönhetően lényegében egyedül el tudja tartani a kínai gazdasági szereplőket, a kereslet és a kínálat pedig közel egyensúlyi helyzetbe kerül. Hasonló helyzet állt elő a 18. századi Kínában is, és a történelmi példák alapján ez a fajta reakció leszakadáshoz és lemaradáshoz vezethet, azonban elég konkrét jelek utalnak arra, hogy ezt a megközelítést a jelenlegi kínai vezetés a múltbéli tapasztalatok ellenére egy járható útnak tartja. Hszi tavaly októberben, az idéntől induló Tizennegyedik Ötéves Terv főbb irányvonalainak a megállapításakor kettős keringésű gazdaságról beszélt, ahol a belső kör feltehetőleg magát Kínát, a külső kör pedig az Övezet és Út Kezdeményezés kereskedelmi infrastruktúrája által a Középső Birodalommal összekapcsolt régiókat jelentheti.

 

Forrás: Világbank

 

Mi lesz a korona után?

Kína elképesztő gazdasági fejlődésen ment keresztül a Reform és Nyitás gazdaságpolitikai program meghirdetése óta, azonban az ország világuralomra töréséről szóló víziókat érdemes kritikával illetnünk. A napjainkban kibontakozó negyedik ipari forradalom és technológiai átalakulás központja egyértelműen az Amerikai Egyesült Államok, a gazdasági átalakulásban Kína csak követőként, sok esetben az amerikai innovációk másolójaként vesz részt. A legtöbb valóban kínai innováció megszületése éppen a kínai piacgazdaság féloldalas fejlődésének és aránytalanságainak volt köszönhető: a gyakran a kínai innováció példájaként felhozott mobiltárcás fizetés az Alipay vagy a WeChat Pay mobilapplikáción keresztül éppen az ország pénzügyi szektorának elmaradottsága és a bankkártyához jutás nehézségei miatt jött létre.

A Nyugat kulturális fölénye globálisan továbbra is megkérdőjelezhetetlen, itt egészen egyszerűen értelme sincsen a kínai kultúrával való összehasonlításnak. A gazdasági és kulturális erőn túl, hogyha figyelembe vesszük a katonai potenciált, az USA előnye ezen a területen is jelentős. Becslések szerint 2019-ben az USA védelmi költségei a 3-4-szeresét tették ki a Kína által ugyanabban az évben a honvédelemre elköltött összegnek. A modernkori hadviselés stratégiáját meghatározó nukleáris robbanófejek számában még nagyobb a különbség: míg az Egyesült Államok hadserege 5800-6185 ilyen pusztító szerkezettel rendelkezhet, addig a Népi Felszabadító Hadsereg nukleáris eszközeinek számát 300-320 darabra becsülik. A szintén stratégiai jelentőségű repülőgéphordozók tekintetében hasonló arányú az USA előnye: jelenleg tizenegy amerikai anyahajó van szolgálatban, és további kettő építés alatt, míg Kína esetében csak kettő ilyen hajó járja a tengereket, és egy készül a szárazdokkban. Az USA közel nyolcszáz külföldi katonai bázissal rendelkezik a világ több mint hetven országában, ezzel szemben a kínai katonák összesen négy tengerentúli bázisról szolgálják a hazájukat. Az USA a Kínával szárazföldi határral rendelkező országok közül Afganisztánban, a tengeri határral rendelkezők közül pedig Japánban, Dél-Koreában és a Fülöp-szigeteken állomásoztat katonákat. Az USA-hoz legközelebbi kínai katonai bázis több mint 7000 km-re az Egyesült Államok szárazföldjétől, Argentína Neuquén tartományában található.

A 2020. évet egy egész nemzedék számára emlékezetessé tevő, és egy teljes évszázada nem tapasztalt volumenű világjárvány kirobbanását okozó koronavírus feltehetőleg Kínából indult ki, az első megbetegedéseket az ország középső részének legnagyobb metropoliszában, a több mint 11 millió ember lakta Vuhanban jelentették. A sors iróniája, hogy amennyiben a pandémiát a gazdasági hatásai miatt egy zéró összegű játékként fogjuk föl, akkor a COVID-19 következtében kialakult helyzetet Kína megnyerte a világ többi részével szemben: az eltérő társadalmi berendezkedésének köszönhetően olyan szigorú kényszerintézkedéseket tudott példátlan gyorsasággal meghozni a kínai vezetés, melyekbe egy demokratikusan megválasztott nyugati kormány azonnal belebukott volna. A gyors és szigorú intézkedéseknek köszönhetően hamarabb meg sikerült állítani a járvány terjedését, és a gazdaság is gyorsabban újra tudott indulni: a tavalyi évben becslések szerint a kínai gazdaság kb. 2%-ot tudott növekedni, ami bár a kulturális forradalom óta a legalacsonyabb növekedés, az egyetlen nem negatív GDP változás a világ jelentős gazdaságai között.

A koronavírus-járvány előtt készült elemzések azt vetítették előre, hogy Kína 2033-ban fogja megelőzni az USA-t a nominális bruttó hazai össztermék tekintetében. Ezt a folyamatot gyorsította fel a COVID-19: a legfrissebb előrejelzések szerint Kína nominális GDP-je öt évvel korábban, 2028-ban fogja megelőzni az Egyesült Államokét, ez a bruttó hazai össztermék azonban 1440 millió kínai között fog eloszlani, míg az USA népessége 360 millió fő lesz ekkor várhatólag. Természetesen ez óriási gazdasági teljesítmény egy olyan országtól, amely még ötven évvel korábban egy volt a legszegényebb fejlődő országok közül, azonban a hatalom többi dimenzióját is figyelembe véve hosszú út áll még Kína előtt a szuperhatalommá váláshoz.

Kérdéses, hogy Kína képes lesz-e végigjárni ezt az utat. Mivel egy diktatórikus országról van szó, a politikai és a polgári szabadságjogok elképesztően alacsony fokával, ahol a híreket a kormányzat folyamatosan figyeli és cenzúrázza, ezért sem a kínai állampolgárok, sem a külföldi média nem tudhatják, mi történik pontosan Kínában. Milyen társadalmi hatásai lehetnek, ha kidurran egy gazdasági buborék? Meddig képes Peking a peremvidékek és Hongkong szabadságvágyát folyamatosan elnyomással letörni? Amikor 2021. január 6-án tüntetők egy csoportja elfoglalta az amerikai szövetségi törvényhozás épületét, a 30 legnagyobb amerikai vállalat tőzsdei teljesítményét mutató Dow Jones részvénypiaci index történelmi rekordmagasságban, 30829,40 ponton zárt. Egészen biztosan nagyobb gazdasági megrázkódtatást okozna azonban, ha valamikor a közeljövőben tüntetők egy nagyobb és szervezettebb csoportja a pekingi Tienanmen téren gyülekezne.

[1] A Gini-együttható (vagy index) egy Corrado Gini olasz közgazdász által bevezetett közgazdasági mérőszám, ami a statisztikai eloszlások egyenlőtlenségét méri és leginkább a jövedelem és a vagyon eloszlásának mérésére használják. A Gini-együttható 0 és 1 közötti értéket vehet föl: 0 esetén egy tökéletesen egyenlő társadalmat feltételezhetünk, ahol a társadalom minden tagjának pontosan ugyanannyi jövedelme vagy ugyanakkora vagyona van, 1 esetén pedig egy tökéletesen egyenlőtlen társadalmat kell elképzelnünk, ahol minden jövedelem vagy az összes vagyon egyetlen személy kezében összpontosul

Források:

1.      Banyan (2014, December 11). Tiger in the net. Zhou Yongkang may well have been corrupt. His real problem was losing a power struggle. The Economist. Elérhető: https://www.economist.com/china/2014/12/11/tiger-in-the-net (letöltve: 2021. 01. 08.)

2.      Bhagwagar, Rayan V. (2020, August 31). China’s Overseas Military Bases. Modern Diplomacy. Defense. Elérhető: https://moderndiplomacy.eu/2020/08/31/chinas-overseas-military-bases/ (letöltve: 2021. 01. 08.)

3.      Brown, Kerry (2018, April 6). Not Like Mao: Xi Jinping and the Communist Party. Commentary. Instituto per gli studi di politica internazionale. Elérhető: https://www.ispionline.it/it/pubblicazione/not-mao-xi-jinping-and-communist-party-20167 (letöltve: 2021. 01. 08.)

4.      Chohan, Usman W. (2017). What is One Belt One Road? A Surplus Recycling Mechanism Approach.  Elérhető: https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2997650 (letöltve: 2021. 01. 08.)

5.      Elvin, Mark (1972). The high-level equilibrium trap: the causes of the decline of invention in the traditional Chinese textile industries. In W. E. Willmott (Ed.), Economic Organization in Chinese Society (pp. 137-172). Stanford, California: Stanford University Press  

6.      Groningen, University of (2020). Groningen Growth and Development Centre. Maddison Project Database 2018. Elérhető: https://www.rug.nl/ggdc/historicaldevelopment/maddison/releases/maddison-project-database-2018?lang=en (letöltve: 2020. 10. 17.)

7.      Guo Xiangang et al. (2017). Opinion of China: Insight into International Hotspot Issues. Beijing: China Renmin University Press

8.      Han Quingxiang, Huang Xianghuai et al. (2017). What can China’s Road Contribute to the World. Beijing: China Renmin University Press

9.      Horváth Dávid (2020. november 17.). Nem könnyű a kínai milliárdosok élete – Az Ant Group sztori. Concorde blog. Elérhető: https://concordeblog.hu/2020/11/17/nem-konnyu-a-kinai-milliardosok-elete-az-ant-group-sztori/ (letöltve: 2021. 01. 08.)

10.  Kissinger, Henry (2017). Kínáról. Budapest: Antall József Tudásközpont

11.  Liu Houbin (2017). The Historical Root and Cultural Deposit of National Rejuvenation. Beijing: China Renmin University Press

12.  Mourdoukoutas, Panos (2019, September 7). A Big Mistake China’s Political Elite Makes in Fighting the Trade War. Forbes. Elérhető: https://www.forbes.com/sites/panosmourdoukoutas/2019/09/07/a-big-mistake-chinas-political-elite-makes-in-fighting-the-trade-war/?sh=79f1095552e6 (letöltve: 2021. 01. 08.)

13.  Nakazawa Katsuji (2020, January 9). China crowns Xi with special title, citing rare crisis. Politburo blames country’s many problems on Trump and outsiders. Nikkei Asia. China up Close. Elérhető: https://asia.nikkei.com/Editor-s-Picks/China-up-close/China-crowns-Xi-with-special-title-citing-rare-crisis (letöltve: 2021. 01. 08.)

14.  Simon Bálint (2018). 1517 és 2016: Az igazságok utáni világ. A könyvnyomtatás és az internet paradigmaváltó forradalmainak összehasonlító elemzése. Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem

15.  Uehara Masashi & Tanaka Akira (2020, December 10). China to overtake US economy by 2028-29 in COVID’s wake. Forecast chart next 15 years for India, Vietnam and other key economies. Nikkei Asia. Economy. Elérhető: https://asia.nikkei.com/Economy/China-to-overtake-US-economy-by-2028-29-in-COVID-s-wake-JCER (letöltve: 2021. 01. 08.)  

16.  Wei Lingling (2020, December 10). China’s Xi Ramps Up Control of Private Sector. ‘We Have no Choice but to Follow the Party.’ Push driven by a conviction that markets and entrepreneurs are not be fully trusted; ‘the market-reform camp is all but gone’. The Wall Street Journal. Elérhető: https://www.wsj.com/articles/china-xi-clampdown-private-sector-communist-party-11607612531 (letöltve: 2021. 01. 08.)

17.  Xi Jinping (2017). Kína kormányzásáról. Budapest: Antall József Tudásközpont

18.  Yan Jirong et al. (2017). China’s Governance. Road of Rejuvenation of the Eastern Power. Beijing: China Renmin University Press


A fenti bejegyzés marketingközleménynek minősül, nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült, és nem érinti a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltás.

A fenti cikk sem önállóan, sem egyes részleteiben nem tekinthető pénzügyi eszköz megvásárlására, jegyzésére, eladására, kölcsönzésére, vagy tartására vonatkozó befektetési tanácsadásnak, illetve szerződéskötésre, vagy kötelezettségvállalásra történő rábírásnak, ajánlanak, vagy ajánlati felhívásnak. A cikknek nem célja befektetési döntéshozatali szándék megalapozása, kialakítása, illetve a befektetési döntéshozatal.

A publikációban szereplő információk csak tájékoztató jellegűek, amelyektől a jövőben ténylegesen bekövetkező események lényeges mértékben eltérhetnek. A múltbeli teljesítményből nem lehetséges a jövőbeni hozamra, változásra, illetve teljesítményre vonatkozó megbízható következtetéseket levonni. A cikkben szereplő adatok és információk felhasználása az Ön felelősségére történik, a Random Capital Zrt. azok felhasználásából keletkező esetleges károkért nem vállal felelősséget.

A Random Capital Zrt. fenntartja a jogot, hogy a weboldalon található tartalmakat bármikor módosítsa, átírja.

A Random Capital Zrt. nem garantálja a cikkben található információk pontosságát, hitelességét és teljességét, ugyanis a weboldalon található bejegyzések a weboldal készítésében közreműködő személyek személyes megítélésén alapulnak, továbbá a cikk alapjául szolgáló adatok, információk különböző forrásból származnak, s azok frissítése nem tartozik a Random Capital Zrt. feladatkörei közé. A cikkben szereplő pénzügyi eszközök nem feltétlenül felelnek meg egyes befektetők befektetési céljainak, pénzügyi lehetőségeinek, kockázattűrő képességének. A jelen publikációban foglalt tájékoztató információk nem helyettesítik a pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, kibocsátó(k) által kiadott hivatalos tájékoztatókat, kezelési szabályzatokat, hirdetményeket, ill. a befektetési ügyleteket bemutató ismertetőket, ezért a megalapozott befektetési döntés meghozatalához kiemelten fontos ezek áttanulmányozása, értelmezése. Hangsúlyozandó, hogy mielőtt bármilyen befektetési instrumentumban pozíciót vállal, feltétlenül győződjön meg, hogy megértette-e a piac működését és kockázatát, s az teljes mértékben megfelel saját befektetési céljainak és elvárásainak, kockázatvállaló képességének, ügyleti, ill. pénzügyi eszközökre vonatkozó ismereteinek.

A cikket készítő díjazása semmilyen formában, sem közvetlenül, sem közvetetten nem függ a cikkben szereplő előrejelzéstől, állásponttól.

A fenti publikáció szerzői jogi védelem alatt áll, annak közzététele, harmadik személyek részére történő továbbküldése, átdolgozása vagy bármely más formában történő felhasználása a Random Capital Zrt. előzetes engedélyéhez kötött. A dokumentumban a más szellemi termékekből (grafikonok, adatbázisok, cikkek) való idézés mellett a forrás minden esetben feltüntetésre kerül.

Tájékoztatjuk, hogy a Random Capital Blog weboldaláról esetlegesen más cégek és egyéb szervezetek weboldalára is eljuthat. Az azokon közölt adatok tartalmáért, helyességéért és adatai biztonságáért a Random Capital Zrt. nem vállal felelősséget.