random reggeli
számlanyitás

Simon Bálint

2021-03-29

Nagyot szólhat a következő válság - 1. rész

1907/08 folyamán egy jelentős pénzügyi pánik rázta meg az Amerikai Egyesült Államok gazdaságát. Ezt a recessziót 1920/21-ben egy hirtelen gazdasági megtorpanás okozta visszaesés követte.

1907/08 folyamán egy jelentős pénzügyi pánik rázta meg az Amerikai Egyesült Államok gazdaságát. Ezt a recessziót 1920/21-ben egy hirtelen gazdasági megtorpanás okozta visszaesés követte. Mindkét esemény jelentősége eltörpül azonban az 1929-ben bekövetkező Nagy Válság mögött, amikor a kapitalizmus túl nagyra dagadt cilinderes fantomja egy ködös októberi csütörtökön felhajtotta az utolsó old fashioned koktélt, a szipkával együtt elpöccintette a cigarettavéget, majd pedig eszelős mosollyal az arcán levetette magát a 241 méter magas New York-i Woolworth Building tetejéről, hogy aztán maga alá temesse az egész világot. Adjunk hozzá a három évszámhoz kereken száz évet: 2007/08; 2020/2021; 2029. Egy veszélyes gondolatkísérlet következik.

 

Válság vagy recesszió?

Korrekció. Visszaesés. Recesszió. Válság. Medve piac. Lefelé tartó trend. Ezeket a kifejezéseket gyakran a pénzügyi és a közgazdasági területen jártas szakemberek is egymás szinonimájaként használják, éppen ezért első lépésnek nem árt, ha rendet rakunk a fejekben. Andrés Solimano chilei közgazdász a hosszú 20. század nagy gazdasági visszaeséseinek az okait kutató munkájában összesen 56 különböző ország recessziós eseményeit vizsgálta meg 1900 és 2017 között, és az ezen az időtávon a vizsgált sokaságban 744 ilyen eseményt számolt össze. Solimano egy gazdasági visszaesés mértékének a meghatározásakor csak és kizárólag az egy főre eső GDP-ben történő csökkenést veszi figyelembe: ha a visszaesés a trendfordulóig kevesebb mint 15%, akkor recesszióról, ha legalább 15%, akkor pedig válságról beszélhetünk. Az igazán komoly válságok azonban az egy főre eső GDP 30%-ot is meghaladó csökkenésével járhatnak. Szerencsére az igazán komoly válság ritka, mint a fehér holló: a chilei közgazdász által összeszámolt visszaesések 45%-a kisebb volt, mint 3%, 80,1%-uk pedig nem haladta meg a 10%-ot – ezzel szemben a visszaesések mindössze 3,8%-a volt a definíció szerint igazán mély válság. 2009-ben a megelőző évek pénzügyi krízisének következtében az amerikai GDP 2,5%-kal, a magyar pedig 6,9%-kal esett vissza. 2020-ban a koronavírus gazdasági hatásainak a következtében a két gazdaság visszaesése 3,5%-os, illetve 5,1%-os volt. Mindkét esetben tehát enyhe, vagy közepes mértékű recesszióról beszélhetünk, de válságról semmiképp. Az 1929-es Nagy Válság következtében az amerikai gazdaság négy, a magyar gazdaság pedig három egymást követő évben zsugorodott: a tengerentúlon az egy főre jutó, vásárlóerőértéken mért GDP 31%-kal, nálunk pedig 11,45%-kal esett vissza a válság kirobbanásától annak a legmélyebb pontjáig. Még belegondolni is durva ebbe a nagyságrendbe. Közel tizenkét 2008, és közel kilenc 2020, hogyha amerikai mércével számolunk. Na ilyen nem történt globálisan már nagyon hosszú idő óta.

 

 

Állati ösztönök

Hogyha eléggé közelről szemléljük a dolgokat, akkor minden változás vagy tulajdonság egyedi és különleges, hogyha pedig eléggé távolról, akkor az egyedi folyamatok és tulajdonságok összessége egy tökéletesen egylényegű masszává olvad össze. A pénzügyi és a közgazdasági elemzés vagy döntéshozatal nehézsége éppen ezért nem a mintázatok felismerésében, hanem a kellő nagyítás eltalálásában rejlik, hiszen a megfelelően beállított optika a legfontosabb előfeltétele a gazdasági értelemben is elkönyvelhető, hasznos cselekedetek megtervezésének és végrehajtásának.

A pénzügyi tudomány és a közgazdaságtan előtt álló egyik legfontosabb kihívás, hogy historikusan nagyon kevés megbízható adattal rendelkezünk, így a gazdasági döntéseink meghozatalakor egy viszonylag kis méretű adathalmaz alapján kell eljárnunk: a tőzsdei árfolyamokról még az USA esetében is csak 1871-ig visszamenőleg rendelkezünk hellyel-közzel megbízható adatokkal, a befektetési vagy kereskedési döntéseink meghozatalakor döntőképp ezekre kell támaszkodnunk. A brokerage szakma hőskorában, a 19. század utolsó, és a 20. század első harmadában még ennél is sokkal keményebb volt a terep: a kereskedési adatok egy jelentős részét csak éppen 1929 után, a Nagy Válság okait kutató, az amerikai kormányzat megbízásából dolgozó statisztikusok kezdték el összegyűjteni. Egy ilyen homályos, a mindennapos spekuláció zajától ugyanúgy hangos környezetben tudott előbb a semmiből felemelkedni, majd pedig a Wall Street legendájává válni az a Jesse Livermore, aki az 1907/08-as és 1920/21-es recessziót, valamint az 1929-es Nagy Válságot egyaránt hatalmas méretű plusszal kereskedte le.

Livermore forradalmi felismerése abban rejlett, hogy rájött: a tőzsdei árfolyamokat döntően két állati ösztön, a kapzsiság és a félelem mozgatja. Nem kereste az árfolyamváltozások mélyebb okait, és főleg nem töltött ezeknek az okoknak feltárásával napokat vagy heteket, hanem egyszerű, de szigorú kereskedési szabályok felállításával az állati ösztönök által rángatott árfolyam változásait kereskedte le, és tette mindezt soha korábban nem látott hatékonysággal. Utólag persze Livermore felismerése nem tűnik olyan elképesztően nagynak. Bárki rájöhetett volna – mondhatnánk. A forradalmárok általában pont azokat a dolgokat veszik észre, melyek ott vannak mindegyikünknek az orra előtt, azonban veszik is a bátorságot, hogy kísérletezzenek a felismeréssel, és hogyha a feltételezésük beigazolódik, stratégiát építsenek rá. A kor bankvilágának a vezetői, J. P. Morgan vagy Lord Rotschild generációk óta befolyásos, pénzügyekre szakosodott családokba születtek bele, Jesse Livermore-t ez az „egyszerű” felismerés és az erre alapozott kereskedési stratégia azonban egy szegény massachusettsi farmról repítette a Wall Street élére és az ő köreikbe. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy teljesítmény. 

 

jesse-livermore-632x632.jpg

Jesse L. Livermore, a traderek királya (1877-1940). Forrás: Wikipédia

 

Az összeomlás előszele

Kapzsiság és félelem – ez a két állati ösztön mozgatja tehát a leginkább az árfolyamokat. A mai posztmodern korban hajlamosak vagyunk kizárólag az elmúlt néhány évtized technológiai fejlődésére összpontosítani, és megfeledkezni a gondolkodásunk hátteréről vagy a fogalmaink eredetéről. Az emberi faj nagyjából 200 ezer éve létezik, az írott történelem azonban az utolsó 6 ezer évre korlátozódik. Online kereskedési megbízást az asztali vagy a hordozható számítógépünk használatával mindössze néhány évtizede – okostelefonnal csak néhány éve –tudunk megadni, a brókeri szolgáltatások területén uralkodóvá váló technológia azonban nem írja felül évmilliók törzsfejlődését.

Az 1907-es New York-i bankpánik bekövetkeztekor a pénzügyi kultúra már minden lényeges elemében elérte a mai fejlettségét: a tőkepiacokat hatalmas kapitalizációjú vállalatok nagy forgalommal kereskedett részvényei uralták, a reálgazdaság bővülését pedig a bankhitel fűtötte. A világgazdaság teljesen globalizáltan működött. A három leginkább meghatározó ágazat a NYSE-n az acélipar, a szénhidrogén alapú energiaszektor és a bányászat voltak, jelezve, hogy Amerika belépett az ipari társadalom korába. Csak hogy néhányat felsoroljunk a korszak emblematikus vállalataiból: a messze legfontosabb olajvállalat a John D. Rockefeller vezette Standard Oil volt, az acélipar zászlóshajóját jelentő U.S. Steel-t Andrew Carnegie, az acélcézár vezette. A bankvilágban J. P. Morgan töltötte be az első az egyenlők között szerepét, a befolyásos és kitűnő összeköttetésekkel rendelkező bankár jelentőségét pedig tovább növelte, hogy egészen 1913-ig az USA-ban egyáltalán nem létezett a jegybank szerepét betöltő intézmény. Hatalmas, a gazdaság minden jelentős szektorára kiterjedő vállalatcsoportok, jó személyes kapcsolatok és tulajdoni összefonódások ezek vezetői között, gyenge állami szabályozás – valahogy így nézhet ki a kapitalista mennyország. Az amerikai történetírás ennek az időszaknak sokatmondóan csak az Aranykor nevet adta.

Ennek az Aranykornak vetett véget az 1907/08. évi recesszió, amelynek nyitányát egy vezető befektetési bank bedőlése, és az ezáltal a bankszektor egészét megfertőző likviditási válság jelentette, hasonlóan a száz évvel későbbi visszaeséshez. Az okok a túlfűtött gazdaság szerkezetében és a pénzügyi közvetítőrendszer laza állami szabályozásában voltak keresendők. Bár ekkorra Amerika már a világ vezető ipari országává vált, a népességnek még több mint a harmada a mezőgazdaságban dolgozott, és az ipari munkahelyek aránya alig haladta még meg az összes munkahely ötödét. Az amerikai bankvilág központjának számító New York pénzkínálata a mezőgazdasági ciklusokat követte: minden ősszel kiáramlott a pénz a városból, hogy a tőkét a learatott mezőgazdasági terményekbe fektessék, a tőke egy részének a városban tartása érdekében pedig a New York-i bankoknak rendszerint kamatot kellett emelniük. 1906 végén a rivális londoni City bankjai is egy jelentősebb kamatemelést hajtottak végre, ami negatívan hatott a vezető amerikai részvények árfolyamára, ez pedig csak tovább rontotta a katasztrofális áprilisi San Franciscó-i földrengés miatt kialakult negatív tőkepiaci hangulatot. 1907 első három negyedéve során a Dow Jones ipari átlag 24,4%-ot esett.

A gyors ütemben lefelé tartó trend megteremtette a feltételeket a bankszektor likviditási válsághoz: a tulajdonosok kockázatos, de sikertelen tőkepiaci műveleteinek következtében októberre összeomlott a rézbányászattal foglalkozó United Copper Company árfolyama, a betétesek pedig megrohanták a társaságot hitelező, és a társaság részvényeiből jelentős csomaggal rendelkező Knickerbocker Trust Company befektetési bankot, a betétesek rohama miatt néhány nappal később fel kellett függeszteni a pénzintézet működését. A többi befektetési bank tartva a betétesek rohamától vonakodott a brókertársaságok számára befektetési hitelt adni, ami a részvényárfolyamok további zuhanásához vezetett. Számos bókercég részvénycsomagot tartott a befektetési bankoknál fedezetként, a meredeken zuhanó árfolyamkörnyezetben azonban a bukó pozíciók likvidálására és a fedezetek lehívására került sor, tovább ütve az amúgy is zuhanórepülésben eső árfolyamokat. Október 25-re, péntekre a tőzsde és a bankszektor nagyon közel került a teljes összeomláshoz, amit csak J. P. Morgan erélyes személyes fellépése, politikai lobbierejének a gyors érvényesítése, valamint a szövetségi kormánytól érkező nehezen kijárt segítség tudott megakadályozni.

Tényleg erős jelenetek játszódtak le ekkor. Morgan utasította a támogatását élvező Livermore-t, hogy azonnal hagyjon föl a zuhanó részvények shortolásával – nem az a figura volt, akinek szívesen mond nemet az ember –, az emberei a zárást követő szombaton pedig végigtelefonálták az összes fontos New York-i gyülekezetet, arra ösztönözve a papokat, lelkészeket és rabbikat, hogy az istentiszteleteken intsék a gyülekezetük tagjait nyugalomra. A korosodó bankvezér hétvégén a rezidenciájára rendelte a város bankvilágának harminc legmeghatározóbb szereplőjét, majd arra kérte őket, hogy továbbra is nyújtsanak befektetési hitelt a brókercégeknek – amikor pedig a társaság tagjai órák után sem tudtak döntésre jutni, egyszerűen rájuk zárta a tanácskozás helyszínéül szolgáló könyvtárszoba ajtaját, amíg megegyezésre nem jutottak. Morgan különvonaton útnak indította két megbízottját Washingtonba, hogy a hétfői tőzsdei nyitásig próbálják megszerezni politikai ellenfele, Theodore Roosevelt elnök támogatását a stabilizációs terveihez. Órákkal a hétfői nyitás előtt sikerült csak az elnöktől zöld lámpát kapniuk. A mindig jókedélyű Teddy Roosevelt minden bizonnyal szerfelett élvezte, hogy nehéz órákat okozhat az ország elsőszámú bankárának.

Még Morgan bámulatosan határozott és gyors reakciója mellett is a Knickerbocker bedőlésével induló bankpánik és a begyűrűző gazdasági hatások 1908-ban az egy főre jutó GDP 9,96%-os visszaeséséhez vezettek vásárlóerőértéken, ami már-már súlyos recessziót eredményezett: a visszaesés mértéke közel a négyszerese volt a száz évvel későbbi, a Lehman Brothers befektetési bank bedőlésével kezdődő pénzügyi recessziónak, ez pedig akár egy érv is lehet a jegybankok fontossága mellett.

 

Nemcsak a tőzsdén fontos az időzítés

Az 1907. évi bankpániknak jelentős hatásai voltak az amerikai gazdasági és politikai életre. A társadalom természetesen a recesszió miatt a bankokat és a nagy trösztöket okolta, a trösztökkel kapcsolatos politikai véleménykülönbségek pedig szakadáshoz vezettek a Republikánus Párton belül: a frakcióharcnak köszönhetően az 1912-es elnökválasztást húsz év után először a demokraták jelöltje, Woodrow Wilson nyerte meg, és még a Progresszív Párt színeiben induló szakadár republikánusok jelöltje is több szavazatot kapott, mint a GOP-ben maradó trösztpárti társaiké. 1913. december 23-án az elnöki hivatalt elfoglaló Wilson aláírta a jegybank szerepét betöltő Fed megalapításáról szóló törvényt, a tervezetet elfogadó Kongresszus tagjait elsősorban a megelőző bankválság tapasztalatai győzték meg az intézmény létrehozásának szükségességéről. Nagy gyásznap volt ez a libertárius közgazdaságtan számára, az irányzat keményvonalas hívei még napjainkban is azt hangoztatják, hogy ez volt az a pont, amikor a gazdaságban elkezdtek félremenni a dolgok.

Fél évvel később az ekkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Szarajevó utcáin egy szerb felkelő merényletet követett el egy magas rangú osztrák megszálló és a felesége ellen, ennek ürügyén pedig hamarosan kirobbant az európai nagyhatalmak között az első világháború, ahol a két fő pólust a hanyatló gyarmattartó nagyhatalom Brit Birodalom, és feltörekvő kihívója, a bámulatos ütemben fejlődő és rendkívül hatékony ipari-katonai komplexummal rendelkező Német Birodalom jelentették. A kor pénzügyi rendszerét teljesen váratlanul érte a hirtelen kirobbanó nagy háború: bár az európai sajtó évek óta nacionalista szólamoktól volt hangos, a gazdasági elit valójában nehezen tartotta elképzelhetőnek, hogy a rendkívül globalizált világkereskedelem és pénzügyi rendszer viszonyai mellett egy ekkora volumenű fegyveres konfliktus robbanhasson ki. Kinek érné meg ez egyáltalán? Az európai mozgósítások elrendelése és a hadüzenetek átadása után a meglepettség akkora volt, hogy a világ vezető tőzsdéi – ideértve a New York-it és a londonit is – bezárták a kapuikat és nem is nyitottak ki egészen 1914 végéig.

Bár az Amerikai Egyesült Államok területén a második legnagyobb etnikai csoportot alkották a német bevándorlók és leszármazottaik, az amerikai elit történelmi és kulturális okokból hagyományosan angolszász orientációjú volt. A háború kirobbanása után az amerikai bankok milliós nagyságrendben hitelezték a Németország vezette központi hatalmakat, azonban ezzel párhuzamosan az Egyesült Királyság által koordinált antanthatalmaknak milliárdos nagyságrendben juttattak háborús kölcsönt, és az amerikai élelmiszer-exportőrök és fegyvergyártók is döntően az antantnak szállítottak ellátmányt és hadianyagot. Ez egy egyáltalán nem elhanyagolható segítséget jelentett a briteknek és szövetségeseiknek: a háború kirobbanásakor Németország rendelkezett a világ ipari kapacitásának 16%-ával, a Brit Birodalom pedig a 15%-ával, az Amerikai Egyesült Államok azonban meghaladva a két rivális együttes kapacitásait 35,5%-ot hasított ki magának ebből a tortából. Az amerikai segítség ellenére 1917 tavaszára a kétfrontos háborút vívó Németország lényegében győzni tudott a keleti fronton, és félő volt, hogy az erőinek az átcsoportosításával hamarosan a nyugati fronton is meg tudják törni a brit, francia és portugál állásokat. 1917. április 6-án, miután Wilsonnak szűk többséggel újból sikerült megnyernie az elnökválasztást – ahol azzal kampányolt, hogy sikerült távol tartania az országot a háborútól –, az Amerikai Egyesült Államok demokrata többségű Kongresszusa hadat üzent a Német Birodalomnak. Az amerikai stratégák a hanyatló, és nem a feltörekvő nagyhatalom oldalán szándékoztak belépni a világ addigi legnagyobb fegyveres konfliktusába.

Az időzítés mindenestere kiváló volt: bár a német hadsereg elszántan harcolt, az ekkorra már közel három éve tartó kétfrontos háború hatalmas terheket rakott a német társadalomra – vagyis a hátországra. A friss amerikai csapatok megérkezésével stratégiai szempontból egyre nehezebbé vált a német hadvezetés számára az átütő siker elérésére a nyugati fronton. Annak ellenére, hogy a front a leghosszabb szakaszán mélyen belga és francia területeken keresztül húzódott – éles kontrasztban a második világháború végén rommá lőtt Berlinnel –, 1918 végére a német hátország végleg kimerült, és az oroszországi bolsevik forradalom példáján felbuzdulva a helyi kommunisták vezetésével fegyveres zendülések és felkelések bontakoztak ki szerte a birodalomban. A császár és a hozzá kötődő konzervatív politikai körök elszigetelődtek, a liberálisok és a szociáldemokraták is le akarták zárni a háborút ezen a ponton, elsősorban belpolitikai pozícióik javítása érdekében. November 11-én Németország fegyverszünetet kötött az antanttal, amely lényegében a központi hatalmak vereségét és a világháború végét jelentette. Amerika győzött.

 

A cikknek még nincs vége! Lapozz tovább a második részre!

 

Hellfighters.jpg

A 369. Gyalogezred („Harlem Hellfighters”) a német állásokat rohamozza 1918 szeptemberében a nyugati fronton. Forrás: Wikipédia


A fenti bejegyzés marketingközleménynek minősül, nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült, és nem érinti a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltás.

A fenti cikk sem önállóan, sem egyes részleteiben nem tekinthető pénzügyi eszköz megvásárlására, jegyzésére, eladására, kölcsönzésére, vagy tartására vonatkozó befektetési tanácsadásnak, illetve szerződéskötésre, vagy kötelezettségvállalásra történő rábírásnak, ajánlanak, vagy ajánlati felhívásnak. A cikknek nem célja befektetési döntéshozatali szándék megalapozása, kialakítása, illetve a befektetési döntéshozatal.

A publikációban szereplő információk csak tájékoztató jellegűek, amelyektől a jövőben ténylegesen bekövetkező események lényeges mértékben eltérhetnek. A múltbeli teljesítményből nem lehetséges a jövőbeni hozamra, változásra, illetve teljesítményre vonatkozó megbízható következtetéseket levonni. A cikkben szereplő adatok és információk felhasználása az Ön felelősségére történik, a Random Capital Zrt. azok felhasználásából keletkező esetleges károkért nem vállal felelősséget.

A Random Capital Zrt. fenntartja a jogot, hogy a weboldalon található tartalmakat bármikor módosítsa, átírja.

A Random Capital Zrt. nem garantálja a cikkben található információk pontosságát, hitelességét és teljességét, ugyanis a weboldalon található bejegyzések a weboldal készítésében közreműködő személyek személyes megítélésén alapulnak, továbbá a cikk alapjául szolgáló adatok, információk különböző forrásból származnak, s azok frissítése nem tartozik a Random Capital Zrt. feladatkörei közé. A cikkben szereplő pénzügyi eszközök nem feltétlenül felelnek meg egyes befektetők befektetési céljainak, pénzügyi lehetőségeinek, kockázattűrő képességének. A jelen publikációban foglalt tájékoztató információk nem helyettesítik a pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, kibocsátó(k) által kiadott hivatalos tájékoztatókat, kezelési szabályzatokat, hirdetményeket, ill. a befektetési ügyleteket bemutató ismertetőket, ezért a megalapozott befektetési döntés meghozatalához kiemelten fontos ezek áttanulmányozása, értelmezése. Hangsúlyozandó, hogy mielőtt bármilyen befektetési instrumentumban pozíciót vállal, feltétlenül győződjön meg, hogy megértette-e a piac működését és kockázatát, s az teljes mértékben megfelel saját befektetési céljainak és elvárásainak, kockázatvállaló képességének, ügyleti, ill. pénzügyi eszközökre vonatkozó ismereteinek.

A cikket készítő díjazása semmilyen formában, sem közvetlenül, sem közvetetten nem függ a cikkben szereplő előrejelzéstől, állásponttól.

A fenti publikáció szerzői jogi védelem alatt áll, annak közzététele, harmadik személyek részére történő továbbküldése, átdolgozása vagy bármely más formában történő felhasználása a Random Capital Zrt. előzetes engedélyéhez kötött. A dokumentumban a más szellemi termékekből (grafikonok, adatbázisok, cikkek) való idézés mellett a forrás minden esetben feltüntetésre kerül.

Tájékoztatjuk, hogy a Random Capital Blog weboldaláról esetlegesen más cégek és egyéb szervezetek weboldalára is eljuthat. Az azokon közölt adatok tartalmáért, helyességéért és adatai biztonságáért a Random Capital Zrt. nem vállal felelősséget.