random reggeli
számlanyitás

Varga Gusztáv

2021-05-16

Nemcsak a Nyugat, hanem a Kelet perifériájává is válhat régiónk?

Egy vezető kínai disszidens, Aj Vej-vej művész és filmrendező szerint Kína befolyása a világban olyan nagy lett, hogy ezt most már nem lehet hatékonyan megállítani.

Egy vezető kínai disszidens, Aj Vej-vej művész és filmrendező szerint Kína befolyása a világban olyan nagy lett, hogy ezt most már nem lehet hatékonyan megállítani.

„A Nyugatnak már évtizedekkel ezelőtt aggódnia kellett volna Kína világpolitikai befolyásának növekedése miatt. Most már kissé késő, mert a Nyugat erős kapcsolatok rendszerét építette ki Kínában, és így a kapcsolatok esetleges lazulása a Nyugatnak is fájni fog. Kína ezért nagyon arrogáns.”

Aj Vej-vej soha nem válogatta meg szavait Kínáról. „Rendőrállamnak" nevezi.

A művész leghíresebb alkotása a terve a 2008-as pekingi olimpiára. Azonban az olimpiát követően komolyan üldözni kezdték, miután felszólalt a kínai kormány emberi jogsértései ellen. 2015-ben elhagyta Kínát, hogy Európában keressen menedéket. Először Berlinben élt, tavaly Cambridge-ben telepedett le.

5218934101_6b49424038_b.jpg

Madárfészek stadion, Peking

Forrás: Archute.com

Aj úr úgy véli, hogy Kína manapság hatalmas gazdasági erejét használja politikai befolyásának kikényszerítésére, ami minden bizonnyal igaz, tekintve, hogy Kína az utóbbi években sokkal határozottabbá vált.

 

Növekvő kínai befolyás

Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt Kína még szerény arcát mutatta a világnak. A kormány hivatalos szlogenje a következő volt: „Takard el a fényed, és várd ki az időd.” A vezető politikusok hangsúlyozták, hogy Kína még mindig fejlődő ország, és sokat kell tanulnia a Nyugattól.

Aztán Hszi Csin-ping került hatalomra 2012-ben, a Kínai Kommunista Párt főtitkáraként, és a következő évben államelnök lett. Új hangnemet honosított meg. A régi szerénység elhalványult, és jött egy másik szlogen: „Törekedj a teljesítményre.” 

Bizonyos szempontból Kína még mindig fejlődő ország, ahol 250 millió ember él a szegénységi küszöb alatt.

Pedig méretét tekintve már a világ második legnagyobb gazdasága, és az elkövetkező évtizedben megelőzheti az Egyesült Államokat. Kína befolyása a világban egyre nyilvánvalóbb, miközben Amerika tekintélye láthatóan csökkent.

 

Az USA és Kína gazdasági növekedése (GDP, trillió USD-ben, folyó áron)

 

 

Kína növekvő politikai erejének és részvételének egyértelmű jelei láthatóak szerte a világon, Grönlandtól és a Karib-tengeren át Peruig és Argentínáig, valamint Dél-Afrikától és Zimbabwétől Pakisztánig és Mongóliáig.

Manapság Kína gyakorlatilag mindenhol jelentős súllyal jelen van a világon. Külföldi befektetései 2008 után erőteljes növekedésnek indultak, és az ország különösen az Egy Övezet, egy Út Kezdeményezés (bevett nemzetközi rövidítéssel BRI) nevű külgazdasági stratégia 2013-as meghirdetését követően a fejlődő világ legfontosabb hivatalos hitelezőjévé vált.

A kínai Global Times angol nyelvű, kommunista pártlap szókimondó és nagy befolyású főszerkesztője, Hu Hszi-csin elutasít minden olyan megállapítást, miszerint Kína nemzetközi jelenléte zaklató lenne.

„Szeretném megkérdezni, hogy Kína mikor erőltetett valaha is valamit bármely országra, hogy bármit is tegyen az akarata ellenére? Éppen az Egyesült Államok hoz a szankciókat, különösen a gazdasági szankciókat, számos ország ellen. Kína semelyik országot nem szankcionálja, csak meghatározott kérdésekben fejeztük ki elégedetlenségünket, és csak reakcióként, amikor hazánkat nyíltan megsértették.”

Kína jelenleg politikai konfliktusban áll számos országgal: Tajvan, Ausztrália, Japán, Kanada, India, Nagy-Britannia és természetesen az Egyesült Államok ellen gyakoriak az odamondogatások vezető politikusok részéről – Tajvan és India esetében pedig még a fegyveres villongások sem számítanak szokatlannak.

A Global Times által használt nyelv néha úgy hangzik, mint a Mao Ce-tung regnálásának legrosszabb retorikája.

Maga Hu úr nemrég írt egy vezércikket, amelyben Ausztráliát „a kínai csizma alatti rágógumiként” jellemezte, mert a jelenlegi ausztrál kormány többször bírálta és bosszantotta Kínát.

Hu úr közel áll Hszi elnökhöz, és feltételezhetjük, hogy nem mondana ilyeneket, hacsak nem tudja, hogy Kína legfelső vezetősége támogatja ebben. 

Hongkonggal kapcsolatos véleményével sem fogta vissza magát.

„A kínai kormány nem kifogásolja Hongkong demokráciáját és szabadságjogait, beleértve a hongkongiak jogát, hogy békésen demonstráljanak az utcán, de a legfontosabb az, hogy békésnek kell lenniük... Támogatjuk a hongkongi rendőrség jogát az erőszakos tiltakozásokkal szembeni erőteljesebb erőszak alkalmazására.”

A legtöbb külföldi megfigyelő úgy gondolja, hogy Kína agresszív viselkedése valójában a párt belső neurózisát leplezi.

A kommunista pártot nem választják meg szabad választásokon, így nincs módja megtudni, hogy Kínában mekkora valós támogatást élvez, emiatt polgárait végtelen alapossággal ellenőrzi. Nem lehet biztos abban, hogy túlél egy súlyos válságot – például egy súlyos gazdasági összeomlást.

 

Kína megosztó és uralmi taktikája Közép-Kelet-Európában és a Balkánon

Peking 2012-ben létrehozta a „17 + 1” platformot 17 közép- és kelet-európai országgal való kapcsolatépítés céljából. Kínát tárt karokkal fogadták ekkor, amikor kidolgozta 16 + 1 mechanizmusát, amelyet később Görögország hozzáadásával 17 + 1-re bővítettek. Csaknem 10 évvel később paradox módon Kína a legnagyobb csalódást okozta, éppen ebben a 17 országban. 

Állítólag ezek a közép- és kelet európai országok jelentették Kína kapuját Európába; most azonban a legnagyobb fejfájássá váltak. Nagyon nehéz meghatározni a 17 + 1 mechanizmust, ahogyan a BRI-t is.  Kína soha nem fogalmazta meg egyértelműen célját, inkább a könnyedén népszerűsíthető laza koncepciókat részesítette előnyben. A mechanizmus meghatározhatatlan és változó jellege számos perspektívához vezetett a rendeltetésével kapcsolatban . Az Egyesült Államok számára a 17 + 1 mechanizmus Kína eszköze, hogy puha és kemény erő felhasználásával létrehozzon egy befolyási szférát Európában; az Európai Unió számára a 17 + 1 olyan mechanizmus, amelynek végső célja az Unió megosztása. A közép-kelet-európai régió számára azonban ez csak egy éves csúcstalálkozó, amely idén februárban is rengeteg beteljesítetlen ígéretet és projektet tartalmazott.

Majdnem 10 évvel ezelőtt a mechanizmust nagy lelkesedéssel és reményekkel fogadták. Egy nagyhatalom pénzt akart befecskendezni a közép-kelet-európai régióba: infrastruktúra kiépítéséhez, a régi gyárak újjáélesztéséhez, olyan emberekbe és helyi projektekbe való befektetéshez, amelyek nem találtak nyugati befektetőket. Legalábbis ez volt a marketingszöveg. A lelkesedés közepette verseny alakult ki a kelet-közép-európai országok között, hogy ki válik „Kína európai kapujává.” De ahogy teltek az évek, és az ígéretek csak szavak maradtak, a célegyenes soha nem tűnt fel. Sokan úgy vélték, hogy csak egy sehova nem vezető maratonról van szó. Kína kudarcot vallott az elvárások és eredmények zsonglőrködésében. Az összes vonzó ígéret és javaslat, valamint a 17 + 1-es évek első éveinek bombázó főcímei visszatértek Pekingbe, amikor a legtöbb közép-kelet-európai ország nem látott következetes beruházásokat. Infrastruktúra helyett fórumokat; gyárak helyett csereprogramokat kaptak; és export helyett nyári táborokban részesültek. Ezen mutatók alapján a 17 + 1 továbbra is aktív lehet, de a közép-kelet-európai országok nem ebben reménykedtek. 

Ahogy Kínának vannak olyan zombi cégei, amelyek nem nyereségesek, de olcsó kölcsönök vagy állami támogatás révén életben tartják őket, hogy elkerüljék a bezárásukból adódó problémákat, ma már diplomáciai zombimechanizmusokkal is rendelkeznek. Kína kommunista politikai kultúrája nem foglalja magában a hibák beismerését és a kudarcot valló projektek gyors elhagyását. Inkább fenntartja és sikerként mutatja be őket. Tehát, ha a 16 + 1-nek nem volt egyetlen jól ismert sikeres befektetési története, a megoldás egyszerű volt: csak adja hozzá Görögországot, hogy elmondhassa, hogy a pireuszi kikötő sikeres 17 + 1 projekt. De ez nem változtat azon a tényen, hogy a 17 + 1 csak egy zombi mechanizmus, éves magas szintű csúcstalálkozókkal, amelyek csak fotókat és közös nyilatkozatokat eredményeznek.

Kína kezdettől fogva rosszul viszonyult a közép-kelet-európai országokhoz, és hiányzott belőle a hosszú távú stratégia . Először is, Kína monolitként kezelte a kelet-közép-kelet-európai 16 (ma 17) országot , anélkül, hogy nagyon törődött volna vízióik, politikáik, perspektíváik vagy hátterük sokféleségével. Kína szintén teljesen figyelmen kívül hagyta az „orosz tényezőt”, ami számos közép- és kelet-európai országot hajlamos az Egyesült Államok oldalára állítani. Tehát amikor ezeknek az országoknak választaniuk kellett, akkor – szinte kivétel nélkül – Washingtont választották. Másodszor, Kína nem közölte egyértelműen szándékait a 17 + 1 mechanizmussal, így még tagjai sem tudták Peking céljait. Végül Kína egyszerűen nem teljesítette gazdasági, beruházási és kereskedelmi ígéreteit, amelyek a mechanizmust eleve vonzóvá tették a közép-kelet-európai országok számára. A Kína miatti csalódás a kelet- illetve a közép-európai országokban folyamatosan mélyült az elhalasztott vagy meg nem valósult projektek miatt, de Peking nem tett semmit ennek a problémának a kezelése érdekében. Összesen két olyan ország van a régióban, ahol ki tudott bontakozni mostanáig valamilyen hosszabb távú kínai stratégia: Magyarország és Szerbia.

A februári 8-ai tanácskozáson Hszi elnök az „oszd meg és uralkodj” kártyát játszotta ki, azáltal, hogy felajánlotta Kína kelet-európai élelmiszerimportjának megduplázását az elkövetkező öt évben.  Hszitől okos gondolat volt a mezőgazdasági szektorra összpontosítani, mivel ez egy politikailag fájó pont, ahol a szegényebb kelet-európai vidéki gazdaságok elnyomva érzik magukat és panaszkodnak arra, hogy Nyugat-Európa erősen protekcionista mezőgazdasági termelői hátrányos helyzetbe hozzák őket.

A tanácskozás egy fórum volt Peking számára, hogy fokozza Közép-Kelet-Európában gyakorolt befolyását az Egy Út egy Övezet Kezdeményezéshez kapcsolódó óriási infrastrukturális és közlekedési projekt beruházásaival, amely összeköti Kínát az EU piacaival. De Hszi új területeket is említett.  Vállalta a vámeljárások javítását, és kilátásba helyezte, hogy a kelet-európaiak több kínai koronavírus-vakcinát kapnak.

A közép-kelet-európai és balkáni országok – Magyarország és Szerbia kivételével – egyre kevésbé vannak meggyőződve arról, hogy Peking valóban biztosítja az eredetileg elképzelt gazdasági előnyöket. Számukra fontosabb, hogy fontolóra vegyék a biztonsági kapcsolatok, valamint a diplomáciai kapcsolatok élénkítését Joe Biden amerikai elnök új adminisztrációjával, aki széles diplomáciai ellensúlyt akar felállítani Kínával szemben. Különösen a balti államok számára létfontosságú a NATO szerepe, mint az Oroszország elleni biztonság garanciája, ami felülmúlja az egyéb aggályokat.

 

Szlovákia érvényesíti politikai akaratát

A mezőgazdaságnak nagy szerepe volt a legutóbbi 17 + 1 csúcstalálkozón, amikor az európai országok csalódottságukat fejezték ki amiatt, hogy Kína lassú ütemben nyitotta meg piacát a közép-kelet-európai agrár-élelmiszeripari export előtt.

A csúcstalálkozón Marijana Nikolova, Bulgária miniszterelnök-helyettese  hangsúlyozta a kereskedelem egyensúlyhiányának és a kínai piacra jutás nehézségeinek a problémáit.

Arra kérte Hszit, hogy „segítsen kiterjeszteni az exportált áruk körét azáltal, hogy egyszerűsíti és felgyorsítja a kínai behozatali eljárásokat, különös tekintettel az élelmiszer- és mezőgazdasági termékekre".

Andrzej Duda lengyel elnök ráerősített erre, mondván, hogy Lengyelország „elégedetlen” a kínai piacra jutás sebességével – jelentette a TVN24 . Cselekvésre lenne szükség szerinte, „például az agrár-élelmiszeripari termékek Lengyelországból történő behozatalára vonatkozó adminisztratív korlátozások feloldására.”

A belgrádi Agrárgazdasági Intézet beszámolója szerint Lengyelország uralja a Kínába irányuló közép-kelet-európai mezőgazdasági exportot, a második helyen pedig Magyarország áll, amely segít kielégíteni a kínai hús- és tejtermékek, köztük a belsőségek és a csokoládé iránti keresletet.

Szlovákia azon kevés országok egyike volt, akik a mezőgazdaságban győzelmet arathattak egy nappal a csúcstalálkozó előtt olyan jegyzőkönyv aláírásával, amely szerint potenciálisan növelhetik a bárányexportjukat Kínába. 

 

Út a semmibe?

Mindez nem azt jelenti, hogy az „Egy Övezet egy Út Kezdeményezés” háttérbe szorult volna. A csúcstalálkozón Hszi azt mondta, hogy Közép- és Kelet-Európát a világ „első régiójává" kívánja tenni, amelyet teljes mértékben lefed a rendszer.

Hszi azt mondta, hogy új „vámkezelési koordinációs és konzultációs központot” létesít „Kína és Európa szárazföldi-tengeri vonalához”; Budapesttől a kínai tulajdonban lévő görögországi Pireusz kikötőjéig. Ez Magyarországra, Szerbiára, Észak-Macedóniára és Görögországra terjed ki. Az áruszállítás bonyolult az útvonalon, mivel EU tag és EU-n kívüli országokat egyaránt érint.

Nem mindenkit győzött meg egyformán ez a szolidaritás-kiáltvány. „A csúcstalálkozó megosztott légkörben zajlott, még a közös közleményben való megállapodás is nehéz volt” – mondta Ditmir Bushati, Albánia volt külügyminisztere.

 

Hol siklott ki a 17+1 mechanizmus?

Néha nehéz elfogadni a vereséget, ahogy nehéz az ígéretet valósággá alakítani. A legtöbb kínai céget végső soron a profitelv vezérli, így el lehet képzelni, milyen nehéz volt ezeknek a vállalatoknak az ígéreteket és a propagandát valóra váltaniuk. Pusztán gazdasági szempontból a közép-kelet-európai régió nem annyira vonzó, mint Nyugat-Európa, mert kevésbé fejlett és alacsonyabb vásárlóerővel bír. A régió infrastrukturális problémákkal és alacsony népsűrűséggel rendelkezik, ezért az autópályákra vagy a nagysebességű vasútra történő beruházások kevésbé jövedelmezőek, mint más régiókban.

Mindezek a tényezők Kínát is érintették. A kínai vállalatok nem találták túl vonzónak a régiót. Mivel a profit más tényezőket is megelőz, a projektek nem tudtak elindulni. Tehát olyan zászlóshajó projektek, mint a romániai Cernavodă Atomerőmű vagy a Budapest-Belgrád vasút, amelyek befolyást, politikai és imázsnyereséget hozhattak volna Kína számára, nehézkes tárgyalások után, lassan indultak. A kínai vállalatok nehézségekkel is szembesültek az uniós előírásokkal kapcsolatban, különösen az infrastruktúra és a közbeszerzés területén.

A 17 + 1 mechanizmus újabb problémájához vezetett, amelyet Kína nem nagyon tudott megfelelően kezelni az EU megosztottságtól való félelem, amely bizalmatlanságot keltett Kínával szemben. Az EU „oszd meg és uralkodj” taktikával vádolja Kínát ami az EU és Kína közötti kapcsolatok alapmegállapítása volt. Kína azonban nem akarta tetszhalott állapotban tartani a 17 + 1-et, hanem méginkább kiemelte a mechanizmust, Li Ko-csiang miniszterelnök helyett idén Hszi Csin-ping elnök volt az esemény házigazdája, ami csak fokozta az EU bizalmatlanságát.

Ironikus módon azok az országok, amelyek egykor a kínai vállalatok elé „vörös szőnyeget” terítettek, infrastruktúrájuk megújítása érdekében, most már teljesen bezárják az ajtókat, még akkor is, amikor a kínai vállalatok aktívabbak lettek a nyilvános pályázatokon. Hónapokkal a Kínai Általános Nukleáris Energia Vállalatnak (CGN) a Cernavodă Atomerőmű építéséből való kiszállása után a román kormány miniszterelnök-helyettese bejelentette, hogy fontolgatja a kínai vállalatok részvételének megtiltását az infrastrukturális ügyletekben, mert – csakúgy, mint más vállalatok – ha veszítenek, a kínai vállalatok általában fellebbeznek a döntés ellen, és így késleltetik a projektek végrehajtását. Sorsszerű, hogy ugyanazon a héten Csehországból érkeztek hírek arról, hogy a CGN kizárásra került a Dukovany Atomerőmű építésére vonatkozó nyilvános pályázatból. Érdekesség, hogy míg ezek a feltételezhetően Kínához közeli kelet-közép-európai országok bezárták a kaput a CNG előtt, a kínai vállalat továbbra is részt vesz az Egyesült Királyság nukleáris projektjeiben.

Románia nem csak a kínai vállalatok közlekedési infrastruktúrájának korlátozását tervezi, hanem a digitális infrastruktúra fejlesztéséből is ki akarja zárni őket. Románia volt az első ország, amely aláírta a megállapodást az amerikai kormánnyal, hogy korlátozza a Huaweihez hasonló vállalatokat az 5G-infrastruktúra kiépítésében. Így Románia megnyitotta az utat más kelet-közép-európai országok számára, amelyek szintén aláírták az ilyen egyetértési megállapodásokat az Egyesült Államokkal, vagy csatlakoztak Washington Clean Network kezdeményezéséhez. Még Kína egyik legközelebbi barátja, Szerbia is elfogadta a Huawei elleni záradékot a Koszovóval aláírt, de az Egyesült Államok által közvetített egyetértési megállapodásban. Ahelyett, hogy Európában kínai hídfő lenne, Közép- és Kelet-Európa végül a Huawei számára az egyik leginkább elzárt régió lett, ez pedig fájó pont Kína geostratégiai térképén.

Így lett a 17 + 1 egy olyan mechanizmus, amely nem sokat tesz, kivéve a csillogó éves csúcstalálkozókat. Ha a formátum változatlan marad, és Kína nem igazítja az új realitásokhoz, akkor ezek a projektek nem segítik Kína terjeszkedését. Még olyan pletykák is felmerülnek, hogy egyes országok teljesen kiléphetnek a mechanizmusból.

 

Montenegró elzálogosította magát Kínának – most Európa segítségét kéri, hogy kiszabaduljon

Kevés európai szerint volt jó ötlet, hogy Montenegró autópálya építéséhez mamuthitelt vegyen fel Kínától. Most az apró, hegyvidéki ország az Európai Unió segítségét kéri az adósság visszafizetéséhez – és erre megerősítő válasz eddig nem érkezett. Montenegró államadóssága az éves GDP 93%-ára emelkedett, és ennek 25%-át kínai bankok finanszírozzák. A Bar-Boljare autópálya építéséhez nyújtott kölcsönök ehhez most 1,3 milliárd euróval járultak hozzá. A Bar-Boljare autópálya része egy nagyobb, országközi Belgrád – Bar autópálya projektnek. Az autópálya összeköti a szerb fővárost a montenegrói Podgorica fővárossal és Barral, Montenegró fő tengeri kikötőjével. Építéséhez a kínai Eximbank hatalmas pénzügyi forrásokat biztosított, míg a montenegrói kormány erős állami garanciákat vállalt – ez egyébként EU tagállamok számára tilos lenne. Ez a helyzet végül adósságcsapdához vezethet, mivel az adósság visszafizetésének lehetetlensége végül gazdasági és politikai függőséghez vezet Kínától. A következő hónapokban a montenegrói gazdaságnak komoly kihívásokkal kell szembenéznie, mivel 2020-tól GDP-je 12% -kal csökkent elsősorban a turisztikai piacot sújtó járvány következményei miatt.

A montenegrói helyzet jelenti a legújabb csatát Kína fokozódó globális erőfeszítésében, amelyben gazdaságilag gyenge országokba lépett be azáltal, hogy olyan kölcsönöket kínált, amelyek hűséget követelnek Peking iránt, de ennél mélyebb hivatalos elköteleződéssel nem járnak.

A montenegrói fejlődés Európa hátsó udvarában zajlik. A hegyvidéki 600 ezer fős nemzet a NATO tagja, és csatlakozni kíván az Európai Unióhoz. Ez kis mérete ellenére különösen értékes célponttá teszi az országot, amivel Kína nyer, ha módja van nyomást gyakorolni a nyugati intézményekhez részben kapcsolódó országokra. A NATO kiigazítja biztonsági stratégiáját, hogy reagáljon Kína geopolitikai szereplőként való felemelkedésére, és a fő hangsúly Peking ellenőrzési képességén van az európai infrastruktúra jelentős elemei, például a vasút és a kikötők felett.

Montenegró első adósságfizetése ezen a nyáron esedékes. Az egymilliárd dolláros hitel közel egyhatoda az ország teljes gazdasági teljesítményének. A montenegrói vezetők bíznak benne, hogy akkor is fognak törleszteni, ha nem érkezik uniós támogatás, de most annak a veszélye fenyeget, hogy Kína pénzügyileg gúzsba köti az apró balkáni országot.

„Teljes felelőtlenség lenne, ha az EU nem tenne semmit" - mondta Reinhard Bütikofer, az Európai Parlament német képviselője, aki a kínai befolyásolási kérdésekkel foglalkozik. – „Miért hagynánk őket magukra egy ilyen kétségbeesett órában?”

A kölcsönt a szomszédos Szerbiába tartó autópálya egy részének megépítésére használták fel. Az utat egy pekingi tulajdonú vállalat építi évekkel elmaradva a menetrendtől, azonban a kínai állami fejlesztési bank nem kínál kedvezményt Montenegrónak a törlesztésre.

Montenegró az elzárt falvak és a magas hegyek országa, régóta szenved a gyenge utaktól és a vasútvonalaktól. Vezető politikusai a szomszédos Szerbia felé tartó autópályát tekintették a gazdaság újraindításának alapjaként, amely erősen függ az orosz turistáktól és a befektetőktől.

A kritikusok szerint a Montenegró Kínával aláírt szerződése plusz pénzzel volt kiegészítve a korrupt tisztviselők számára, és az országot túlságosan függővé tette az ázsiai geopolitikai szereplőtől, amely egyre inkább riválisa a világ nagyhatalmi demokráciáinak.

„Nagyon ritka az ilyen drága autópálya” – mondta Milojko Spajić montenegrói pénzügyminiszter, aki a decemberben alakult új kormány tagja, mely elsöpörte az országot a függetlensége óta irányító pártot. A kínai szerződés, amely csak az autópálya első szakaszára szól, csaknem 25 millió dollárba kerül kilométerenként, és az adósságfizetések rendezése az ország új vezetőinek elsődleges prioritása lett.

Montenegró gazdaságát megtépázta a járvány. A turisták távol maradtak. A Nemzetközi Valutaalap becslése szerint a gazdaság 2020-ban több mint 15%-kal esett vissza, bár várhatóan az idén részben helyreáll.

Most az ország erősíteni kívánja kapcsolatait az Európai Unióval, és csökkenteni akarja Oroszországtól és Kínától való függőségét. A gazdasági lépés hozzájárulna külpolitikai ambícióinak teljesítéséhez: 2017-ben csatlakozott a NATO-hoz, és EU-tagság várományosa.

„Bár politikánkban nyugatra, gazdaságunk keletre tekint" - mondta Spajić. „Stratégiai érdekünk, hogy növeljük az EU-val fennálló gazdasági kapcsolatokat"

Szerinte Montenegró európai fejlesztési forrásokat keres az infrastruktúra kiépítéséhez. A kínai hitel alacsonyabb árfolyamon történő újrafinanszírozása ennek a segítségnek a része lenne – mondta.

A megbeszélések jó ideje tartanak. Miután az Európai Bizottság úgy tűnt, hogy elutasítja a segélykérelmet, Emmanuel Macron francia elnök szerint országa a segítségnyújtás módját keresi.

„Minden ország szabadon meghatározhatja saját befektetési céljait" - mondta Peter Stano, az Európai Bizottság szóvivője újságíróknak, megjegyezve, hogy az EU már most is a legnagyobb pénzügyi forrásokat jelenti Montenegró számára. „Nem finanszírozzuk újra azokat a kölcsönöket, amelyeket harmadik felektől vesznek fel, de nyitva hagytuk az ajtót az egyéb segítségnyújtási formák előtt.”

„Az Európai Bizottsággal azon dolgozunk, hogy megoldjuk az uniós támogatást és csökkentsük a Balkán Kínától való függőségét" – írta a Twitteren a francia EU-ügyi miniszter, Clément Beaune. „Ennek az uniós segítségnek fel kell hívnia a figyelmet a versenytársaink által kínált délibábszerű segítségre.”

Az európai tisztviselők azt mondták, hogy segíteni akarnak Montenegrónak, de ennek szalonképes módját keresik. A segély és a kölcsön túl közvetlen összekapcsolása politikailag nehéz lehet, mivel sok uniós tisztviselő nem akar együttműködni abban a helyzetben, hogy ténylegesen visszafizessen egy kínai kölcsönt, amely ellen az EU vezetői eleve figyelmeztetéssel éltek. 

A cselekvés elmulasztása drámai következményekkel járhat. Montenegró kölcsönének pontos feltételei továbbra is titkosak. De hasonló hitelek másutt is biztosítékot igényelnek, amely magában foglalja az ingatlant és az infrastruktúrát. Amikor a Srí Lanka-i kormány 2017-ben nem tudott lépést tartani a kínai építésű és finanszírozású kikötő törlesztéseivel, arra kényszerítették, hogy a következő 99 évre adja át a létesítmény ellenőrzését Kínának.

„Alapvetően olyan, mint egy fordított Hongkong” – mondta Bütikofer. Az engedmény stratégiai kikötőt ad Kínának, nem messze India déli partjaitól.

Kína az „Egy Övezet egy Út Kezdeményezés” révén közvetlen kapcsolatokat épített ki az Európai Unióval is, amellyel megpróbálja biztosítani a kínai export útját.

Peking az elmúlt években a Balkánra összpontosított, ahol az egykor Jugoszláviát alkotó országok az Európai Unióba való integráció különböző állapotában vannak. Szerbia a kínai beruházások egyik fő célpontjává vált. A világjárvány csak súlyosbította ezt a tendenciát, különösen azután, hogy a maszkok, overálok és egyéb orvosi felszerelések EU-s exporttilalma egy kritikus korai pillanatban hirtelen beszüntette az ellátást. Kína felajánlotta oltóanyagait abban az időszakban, amikor az ígért vakcina-segítség Európától csak akadozva érkezett.

„Kína minden olyan politikai-gazdasági rést kitölt, amelyet elérhet" - mondta Vuk Vuksanović, a Belgrádi Biztonságpolitikai Központ kutatója. „A Balkán városai éhesek voltak a készpénzre, különösen olyan nagy fejlesztési kérdésekben, mint az infrastruktúra. Másfelől a kínaiak hajlandók voltak olyan helyekre is bemenni, ahol a nyugati intézmények nem akartak.”

„A segítségnyújtás esetleges elmaradása tartós károkat okozhat a régióban az európai befolyásnak” – mondta. „Brüsszel kritizál minket azért, mert együttműködünk Kínával, de nem hajlandó konkrét alternatívákat biztosítani.”

 

Arcmaszk és vakcina diplomácia

Amikor a COVID-19 elérte a Balkánt, nem lehetett előre látni, hogy a járvány a helyi egészségügyi rendszerek leterhelése mellett a regionális geopolitikát is befolyásolja majd. Az EU hosszú távú instabilitása és az EU integrációs folyamatának stagnálása elégedetlenséget okozott a balkáni országokban, Kína pedig kihasználta a helyzetet, hogy növelje befolyását a régióban. Az úgynevezett arcmaszk - és vakcina diplomácia a Sinopharm COVID-19 vakcinák Szerbiába juttatásával Kína a Balkánon ápolt kapcsolatait elmélyítette.

Geopolitikai szempontból érdemes elemezni, hogy Kína hogyan próbálja lecserélni Oroszországot és a régió európai hagyományos politikai szövetségeit, elsősorban Szerbiában. Ezen nemzetközi irányultság miatt nemcsak Moszkvának, hanem Brüsszelnek is aggódnia kell.

 

Bizantinizmus Belgrádban

„Az európai szolidaritás nem létezik... ez csak egy mese papíron, mivel az egyetlen ország, amely segít nekünk, Kína” – mondta Aleksandar Vučić szerb elnök tavaly márciusban, amikor az EU megtiltotta az orvosi és egyéni védőeszközök kivitelét. Ez a nyilatkozat kiemelte Szerbia Kelet és Nyugat közötti ingadozását – noha az EU a valóságban sokkal több segítséget nyújtott Belgrádnak, mint Kína –, valamint azt a kísérletet, hogy megpróbálja kicserélni az Oroszország által a szerb külkapcsolatokban elfoglalt hagyományos helyzetet a kínai támogatás túlhangsúlyozásával. Ezt megerősítette egy gesztus: a vörös zászló megcsókolása, amikor Vučić a kínai orvosi segítséget fogadta Belgrád repülőterén, ami valóban meleg köszönet volt. Melegebb, mint az Oroszországnak címzettek, amely szintén segített hagyományos szövetségesének – ezt azonban csak a közösségi médián keresztül köszönték meg. Belgrádban óriásplakátokon hirdették, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök a szerb nép testvére – miután már atyja volt saját nemzetének. A rezsimpárti bulvársajtók, az országos televíziók és még hatalmas óriásplakátok is Belgrád központjában folyamatosan a kínai elnököt dicsérték a hagyományosan Oroszország dicséretére fenntartott politika rovására.

Szerbia azonban nem hagyta el teljesen Oroszországgal fennálló hagyományos kapcsolatait, mivel politikai szövetsége és székhelye az ENSZ Biztonsági Tanácsában továbbra is kulcsfontosságú a Koszovóval kapcsolatos jövőbeni megállapodások szempontjából. Tekintettel az EU-integráció rövid időn belüli lehetőségeinek hiányára, Szerbia egyszerűen bővíti külkapcsolatait a keleti táborban.

 

Szokásos üzletmenet?

Vučić külpolitikája évek óta játssza a „Kállay-kettőst”: hivatalosan az EU felé orientálódik, de rengeteg barátja van a keleti tekintélyelvű rendszerek között. Tehát az újdonság az Oroszországból Kínába irányuló – még ideiglenes - geopolitikai váltás. Szerbia esetében Peking építi növekvő befolyási rendszerét az EU felé, annak a perifériáján.

A Belgráddal való együttműködés azonban a közelmúltban a biztonság területén is kibővült, mintegy ezer arcfelismerő technológiával rendelkező Huawei kamera leszállításával, amelyeket főleg Belgrád területén helyeztek el. Az ilyen biztonsági berendezések nincsenek összhangban az EU általános adatvédelmi rendeletével (GDPR), amelyet Szerbia maga is elfogadott az uniós előcsatlakozási előírások betartása érdekében. Szerbia így felgyorsítja autoriter irányú sodródását a kínai know-how-nak is köszönhetően.

Ami az Európai Uniót leginkább aggasztja, az a növekvő katonai együttműködés. Tavaly októberben Szerbia tesztelte a kínai harci drónokat. Az „Együttműködés 2020” néven ismert képzési gyakorlaton Vučić elnök vett részt, és kiemelte, hogy Peking egyre közelebb kerül Belgrádhoz és így Európához a katonai kereskedelem területén. Valójában, ahogy Vuk Vuksanović írja, „Peking drón-exportját az a szándék motiválja, hogy behatoljon az európai védelmi piacra, és Kínát, mint növekvő hatalmat népszerűsítse”. Oroszországtól eltérően ezt a katonai együttműködést a kereskedelmi ambíciók motiválják, bár ennek egyik következménye a geopolitikai egyensúlyhiány. „Kína drónszállítmánya Szerbiába az első légierővel összefüggő szállítása Európába. Az Európával folytatott védelmi ipari együttműködés létrehozásának ötlete évek óta vonzza Kínát. Jelentős akadálya ennek az ambíciónak az a fegyverembargó volt, amelyet az EU 1989-ben Kínával szemben a Tienanmen téri mészárlás miatt bevezetett” – hangsúlyozta Vuksanović.

 

Vigyázz, csapda!

A balkáni országok és mindenekelőtt Szerbia számára a Kínával való együttműködés csapdának bizonyulhat – a belpolitika, a gazdaság és a nemzetközi kapcsolatok tekintetében egyaránt. Noha hivatalosan elkötelezett az uniós értékek és elvek mellett, Vučić politikája eredményeként Szerbia a gyakorlatban egy egypárti irányítású országgá vált, és mára nem a demokráciák, hanem a hibrid rezsimek között tartják számon – nyolcból öt szomszédjához hasonlóan.

Kína pedig az ilyen feltételeket kihasználva garantáltatja azokat a hiteleket, amelyek „politikailag olcsónak, de pénzügyileg drágának” nevezhetők.

Végül, de nem utolsósorban, számba kell vennünk Kína közép-kelet-európai nyomulásának a várható nemzetközi politikai következményeit. Az új amerikai adminisztráció valószínűleg nem fogja visszafordítani Donald Trump, volt elnök által indított konfrontációt Kínával. A teljes EU-integráció hiányában, amely évről évre utópisztikusabbá válik, a Balkán azt kockáztatja, hogy két versengő globális hatalom közé kerül. Az egyelőre az EU határain kívül rekedt balkáni országokra általánosan jellemző, hogy együttműködnek a pillanatnyi előnyökért cserébe bármely globális vagy regionális nagyhatalommal – legyen szó az USA-ról, az EU-ról, Oroszországról vagy éppen Kínáról. Azt, hogy az ilyen geopolitikai ingadozás a szerb külkapcsolatok állandó jellegzetessége, képviseli a jelenlegi oltási kampány, amely magában foglalja az állam megosztottságát: Ana Brnabić miniszterelnök az amerikai Pfizer oltást; a szocialista vezető és a parlament elnöke, Ivica Dačić, az orosz Szputnyikot; míg Vučić elnök végül a kínai Sinopharmot választotta, élénken demonstrálva, hogy az oltás miként válik gyorsan globális diplomáciai fegyverré.

 

 

Források:

Stuart Lau (2021. február 9.) China’s Eastern Europe strategy gets the cold shoulder. Politico Elérhető: https://www.politico.eu/article/china-xi-jinping-eastern-europe-trade-agriculture-strategy-gets-the-cold-shoulder/

Andreea Brînză (2021. február 10.) How China’s 17+1 Became a Zombie Mechanism: The Diplomat Elérhető: https://thediplomat.com/2021/02/how-chinas-171-became-a-zombie-mechanism/

Michael Birnbaum (2021. április 18.) Montenegro mortgaged itself to China. Now it wants Europe’s help to cut it free. The Washington Post Elérhető: https://www.washingtonpost.com/world/europe/china-montenegro-highway-nato-europe/2021/04/17/99a745b4-9ebb-11eb-b2f5-7d2f0182750d_story.html

Giorgio Fruscione (2021. február 5.)How China’s Influence in the Balkans is Growing. Ispionline Elérhető: https://www.ispionline.it/it/pubblicazione/how-chinas-influence-balkans-growing-29148


A fenti bejegyzés marketingközleménynek minősül, nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült, és nem érinti a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltás.

A fenti cikk sem önállóan, sem egyes részleteiben nem tekinthető pénzügyi eszköz megvásárlására, jegyzésére, eladására, kölcsönzésére, vagy tartására vonatkozó befektetési tanácsadásnak, illetve szerződéskötésre, vagy kötelezettségvállalásra történő rábírásnak, ajánlanak, vagy ajánlati felhívásnak. A cikknek nem célja befektetési döntéshozatali szándék megalapozása, kialakítása, illetve a befektetési döntéshozatal.

A publikációban szereplő információk csak tájékoztató jellegűek, amelyektől a jövőben ténylegesen bekövetkező események lényeges mértékben eltérhetnek. A múltbeli teljesítményből nem lehetséges a jövőbeni hozamra, változásra, illetve teljesítményre vonatkozó megbízható következtetéseket levonni. A cikkben szereplő adatok és információk felhasználása az Ön felelősségére történik, a Random Capital Zrt. azok felhasználásából keletkező esetleges károkért nem vállal felelősséget.

A Random Capital Zrt. fenntartja a jogot, hogy a weboldalon található tartalmakat bármikor módosítsa, átírja.

A Random Capital Zrt. nem garantálja a cikkben található információk pontosságát, hitelességét és teljességét, ugyanis a weboldalon található bejegyzések a weboldal készítésében közreműködő személyek személyes megítélésén alapulnak, továbbá a cikk alapjául szolgáló adatok, információk különböző forrásból származnak, s azok frissítése nem tartozik a Random Capital Zrt. feladatkörei közé. A cikkben szereplő pénzügyi eszközök nem feltétlenül felelnek meg egyes befektetők befektetési céljainak, pénzügyi lehetőségeinek, kockázattűrő képességének. A jelen publikációban foglalt tájékoztató információk nem helyettesítik a pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, kibocsátó(k) által kiadott hivatalos tájékoztatókat, kezelési szabályzatokat, hirdetményeket, ill. a befektetési ügyleteket bemutató ismertetőket, ezért a megalapozott befektetési döntés meghozatalához kiemelten fontos ezek áttanulmányozása, értelmezése. Hangsúlyozandó, hogy mielőtt bármilyen befektetési instrumentumban pozíciót vállal, feltétlenül győződjön meg, hogy megértette-e a piac működését és kockázatát, s az teljes mértékben megfelel saját befektetési céljainak és elvárásainak, kockázatvállaló képességének, ügyleti, ill. pénzügyi eszközökre vonatkozó ismereteinek.

A cikket készítő díjazása semmilyen formában, sem közvetlenül, sem közvetetten nem függ a cikkben szereplő előrejelzéstől, állásponttól.

A fenti publikáció szerzői jogi védelem alatt áll, annak közzététele, harmadik személyek részére történő továbbküldése, átdolgozása vagy bármely más formában történő felhasználása a Random Capital Zrt. előzetes engedélyéhez kötött. A dokumentumban a más szellemi termékekből (grafikonok, adatbázisok, cikkek) való idézés mellett a forrás minden esetben feltüntetésre kerül.

Tájékoztatjuk, hogy a Random Capital Blog weboldaláról esetlegesen más cégek és egyéb szervezetek weboldalára is eljuthat. Az azokon közölt adatok tartalmáért, helyességéért és adatai biztonságáért a Random Capital Zrt. nem vállal felelősséget.