Random Reggeli

Nincs ingyen ebéd

Mindenki szereti olcsón megkapni azt, amire vágyik. Sőt, ingyen még jobb. De ilyenkor valóban ingyen kapjuk meg az áhított terméket, vagy olyan módon fizetünk, hogy észre se vesszük? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a cikk, amelynek a végén azért kiderül, hogy sosincs ingyen az a bizonyos ebéd.

Az akkumulátoros fűnyíró esete

Idén ősszel vettem egy fűnyírót antiszezonálisan optimalizált vásárlásként, miszerint mindent szezonon kívül kell venni: a fagyálló hűtőfolyadékot, ablakmosót, szánkót tavasszal, a nyáron használatos eszközöket pedig ősszel érdemes beszerezni.

Ismeretes, lényegében három típusú fűnyíró létezik: benzines, elektromos vezetékes, illetve az akkumulátoros.

A megfelelő teljesítményű benzines fűnyíró a motor súlyától nehéz, és sokat kell rángatni, míg végre beindul. Alternatív lehetőség, hogy veszünk egy önindítós példányt, ami viszont még nehezebb. Az elektromos gép vezetéke a munka közben összegabalyodik, állandó a félelem, hogy figyelmetlenségből elvágjuk a vezetéket és még áramütést is elszenvedünk.

Pár éve azonban megjelentek az akkumulátoros típusok, amelyek áramforrását külön akkumulátortöltőbe kell helyezni, feltöltés után be kell tenni a fűnyíróba, és az akku kapacitásától függően egy ideig (esetünkben mintegy 50 percet) dolgozhatunk vele. Aztán kényszerű szünet következik, míg újratöltöd az akksikat, ami esetünkben másfél óra.

A reklámmal és az ismertetővel ellentétben egy töltés mintegy 250 négyzetméter munkához elegendő a gyár által biztosított 2db 18 voltos, egyenként 4 amperórás akkumulátorral.

A japán gép mérnökileg egyébként igencsak átgondolt, a piacon elérhető egyik legdrágább, de legmegbízhatóbb eszköz. Azonban a pótakkumulátor darabja 30 000 Ft (igaz, hogy 5 amperórás).

Felmerül azonban egy probléma, hiszen a korszerű géppel nehéz úgy lenyírni egy kertet, hogy 250 négyzetméterenként másfél órát pihenünk, így szembe kell azzal nézni, hogy a méregdrága pótakkumulátorba fektessünk-e, vagy más megoldást keresünk.

A magyar ember találékony, így hamar szembesül azzal, hogy Kínából rendelhető csere-akkumulátor 1 és 10 között minden egész számmal megjelölt kapacitással, házhoz szállítva féláron, párban 30 000 forintért.

Sok vívódás után megrendeltem két hat amperórás teljesítményűt a Wish felületén, ahol azt hirdetik, hogy az ott feltüntetett áruk után a vámot, ÁFA-t a Wish kiszállítás előtt megfizeti. Ez gyakorlatilag az Unión belülről történő szállítást jelent, esetünkben a kínai gyártmány Németországból érkezett.

A pár hét múlva megérkezett pótakkumulátorok kicsit nagyobbak voltak, mint az eredetiek, de csatlakozója megfelelt a gyári méretnek, így feltöltés után a csereakkumulátorok behelyezése után végre felzúgott a gép, és le tudtam nyírni 100 négyzetméternyi területet.

A féláron vett akkumulátor a valóságban tehát fele teljesítményt tud.

Nincs ingyen ebéd

A fentiek egy gyakorlati példát írnak le arra a közgazdasági alapelvre, hogy ingyen ebéd márpedig nincs, ha bármit akarunk, annak biztosan van egyéni vagy társadalmi költsége. Bizonyos dolgokról le kell mondanunk – leginkább pénzről, hogy megszerezzük az általunk kívánt eszközt. A fogalom ezzel annak elismerését jelzi, hogy a valóságban egy személy, vagy egy társadalom semmit sem kaphat ingyen, a semmiért nem adhatnak valamit. Még akkor is, ha valami ingyenesnek tűnik, mindig van költsége az egyénnek, vagy a társadalom egészének, bár ez lehet rejtett költség vagy külső hatás is.

A döntés tehát mindig valamilyen választás: ha valamit el akarunk érni (meg akarunk szerezni), valamiről le kell mondanunk érte: „nincs ingyen ebéd”.

A példák vég nélkül sorolhatók:

  1. A rendelkezésünkre álló időkeret felosztása: tanulásra és tévénézésre; matektanulásra és mikroökonómia-szemináriumra való készülésre; diákmunkára és egyéb pénzkeresésre.
  2. A családi költségvetés felosztása élelmiszerre, ruházkodásra, nyaralásra; megélhetési kiadásokra, a gyermekek iskoláztatására, illetve időskori megtakarítások céljaira.
  3. Egy ország költségvetésének felosztása jóléti kiadásokra, honvédelemre, egészségügyre, oktatásra stb. Ha bármilyen ráfordításunkat növelni szeretnénk, valamit fel kell áldoznunk érte. Fontos, hogy tisztában legyünk döntéseink következményeivel és ismernünk kell a választási lehetőségeinket.
  4. Az egyéneknek biztosított állami támogatások sem ingyenesek valójában, mert azok költsége a teljes társadalmat terheli, éppen ezért a társadalom csupán egy részét érintő juttatásokat csak különösen kiemelt célokra szabad fordítani, amelyek hosszabb távon a társadalom részére megtérülnek. Ilyen például a gyermekneveléshez nyújtott állami támogatás és a családi pótlék.

A fogalom eredete

Az „ingyen ebéd” kifejezés az 1930-as években fogalmazódott meg. A köztudatba az Egyesült Államok mulatóiból, bárjaiból került, ahol az italt fogyasztó személyek részére – ingyenesen adtak nagy sótartalmú ételeket, például sonkát, sajtot és sós kekszet. A trükk ott volt, hogy a magas sótartalom szomjúságot váltott ki, ezért utána a vendégek több sört fogyasztottak. A látszólagos ingyen ebéd a fogyasztó részére ilyen módon jóval drágább lett, mintha vett volna magának egy kevésbe magas sótartalmú ételt, így valójában a bárok tulajdonosai nyertek az ingyen ebéden.

A sci-fi író Heinlein „A hold kemény úrnője” című,1966-ban megjelent regényében az egyik szereplő rámutat, egy ingyenes ebédet kínáló bár valószínűleg többet kér az italokért.

Maga a gondolat széleskörűen elterjedt, miután Milton Friedman amerikai Nobel díjas liberális közgazdász egy egész könyvet írt a témáról „Nincs olyan, hogy ingyen ebéd” („There is no such thing as a free lunch”) címmel 1975-ben.

A rejtett költség (opportunity cost)

Fel tudjuk ismerni, hogy a legalapvetőbb mikrogazdasági elmélet határozza meg napi életünket. Attól függően, hogy könnyen vagy sok munkával keressük a pénzt, állandóan mérlegelünk, hogy az általunk áhított áru mennyibe kerül, és hogy a bolt által ajánlott ár számunkra mennyire elfogadható.

A rejtett költség mindenkinél más és más, mert nemcsak a jövedelmi viszonyok határozzák meg, hanem a gyakorlati tapasztalat, egészségi állapot, fáradtság, divat stb.

Egy elérendő cél megvalósítása mindig annyiba kerül nekünk, mint amennyit az az általunk legtöbbre értékelt dolog ér, amiről lemondtunk érte.

A kereskedők a legváltozatosabb módokon tesznek arra ajánlatot, hogy az általunk birtokolt pénz ellenében olyan árut, szolgáltatást nyújtsanak, amire az emberek többsége úgy reagál, hogy anyagi helyzetében megengedheti magának az adott tárgy megvásárlását, mert az annyira kedvező tulajdonságokkal bír, hogy érdemes érte pénzükről lemondaniuk. Ezt sulykolja a teljes reklámipar.

Megfigyelhető, hogy jól menő vállalkozók, ügyvédek, orvosok ritkán végzik önmaguk azokat a ház körüli munkákat (főzés, takarítás, vagy éppen a már korábban említett fűnyírás), amit alacsonyabb jövedelműek természetesnek éreznek, hogy maguk végezzék. Ők úgy gondolkodnak, hogy aránylag nem okoz számukra gondot más ember felfogadása a ház körüli munkákra, mert van elég jövedelmük, hogy az alacsony hatékonyságú munkákra mást bízzanak meg. Az összeg, amiről így lemond, számára könnyebben megkereshető, mint a házimunkával töltött idő és fáradtság.

Amikor alternatív lehetőségek közül választunk, akkor az alternatívák költségét és hasznát összemérjük egymással. Egy cselekvési alternatíva költsége azonban sok esetben nem is olyan egyértelmű dolog, mint amilyennek első pillantásra látszik.

Példa: az egyetemi oktatás haszna és költsége.

Haszon? Jobb álláslehetőségek, magasabb kereset, intellektuális gazdagodás.

Költség? Elsietett válasz: tandíj, tanszerek, lakás- és megélhetési többletköltség, ami az egyetemi oktatásban való részvételből fakad (pl. kollégiumi vagy albérleti díj + menzai étkezési költség mínusz az a költség, amennyibe a lakás + megélhetés otthon kerülne). Miért elsietett ez a válasz? A közvetlen kiadások mellett figyelmen kívül hagytunk egy igen fontos költséget: az időt. Amíg iskolába jár valaki, vagy egyáltalán nincs ideje dolgozni, vagy csak részmunkaidőben tud dolgozni. Az egyetemi oktatás egyik – talán a legnagyobb – költsége az a feláldozott jövedelem, amit az egyetemi pályafutásunk ideje alatt megkereshettünk volna, de nem kerestünk meg. Ez utóbbi költségelemet alternatív költségnek (opportunity cost) szokás nevezni. Fontos megérteni, hogy valamennyi költség ilyen természetű: alternatív költség. Ez a költség a dolgoknak (vagy tárgyaknak) nem valamilyen objektív tulajdonsága. Egyáltalán, a tárgyaknak önmagukban nincsenek költségei. Költsége csakis döntéseknek, cselekvési alternatíváknak van. Az pedig mindig annak a lehetőségnek az értékét tükrözi, amit az adott döntés vagy cselekvés érdekében föláldoztunk.

Másik példa: egy faasztal előállításának költségeit az határozza meg, mennyit kell fizetni azért, hogy az asztal előállításához szükséges erőforrásokat (faanyag, egyéb anyag, műhely, gépek, energia, segéd) használhassa valaki. Azt kell észrevenni, hogy az említett erőforrásokat másra is lehetne használni. Erre könnyű példát mondani: az, hogy a faanyag ára (többek közt) attól is függ, hogy az új családi házak iránt mekkora a kereslet. Ha sokan akarnak új családi házat építeni, akkor az építési vállalkozók felvásárolják a faanyagot, ezzel felverik az asztalhoz felhasznált faanyag árát is. Az asztal előállításának technológiájában (objektíve) semmi sem változott, az asztal mégis drágább lett. Miért? Mert az asztal előállításához szükséges faanyag alternatív felhasználási lehetőségének értéke megnőtt.

Ingyen vacsora a Las Vegas-i kaszinóban

Ismert dolog, hogy ha ismételten komoly téteket tesz fel valaki egy Las Vegas-i kaszinóban, előbb-utóbb felfigyel rá az úgynevezett házigazda, és vagy a pincérrel küld részére egy komplett étkezést, vagy átad számára egy büféasztal jegyet. Persze nem elég 10-20 dolláros tétekkel félórát játszani egy 35 dollár értékű vacsorajegyért, ahhoz komolyabb tétek szükségesek. Mégis van ingyen étkezés? – gondolhatjuk. Valójában a játékos sorozatos vesztesége után a kaszinónak megéri az ingyenes ételt kínálni neki, mert az étkezés után a játékos feltehetőleg visszaül a szerencsejátékhoz, és további veszteséggel biztosítja a kaszinó bevételét.

A költséget sokszor mások fizetik

Vannak olyan tevékenységek, amelyek az egyik ember számára hasznosak, míg a költségeket mások fizetik. Sokak szerint a személygépkocsin történő közlekedés ilyen, mivel a gépjárművön való közlekedés környezetvédelmi költségeit a teljes társadalom fizeti, jóllehet adókkal ezt megpróbálják az autósoktól beszedni, de állandó vita tárgya ennek mértéke.

Említhető példaként a dohányzás is, mivel az esetlegesen kialakuló egészségkárosodás gyógyításának költsége a társadalombiztosítást terheli, ezért ennek fedezetének egy részét jövedéki adó formájában az állam beszedi.

Negatív externáliának nevezzük a gazdasági szereplő egy cselekvésének, vagy döntésének magánköltsége és a társadalmi költség közötti különbségét. Leegyszerűsítve, negatív externália minden olyan dolog, ami közvetett költséget okoz az egyéneknek. Példa erre az iparból vagy bányákból kibocsátott mérgező gázok, amelyek kárt okoznak a környező területen élő egyéneknek, és költséget (közvetett költséget) kell viselniük, hogy megszabaduljanak ettől a kártól. Ezzel szemben a pozitív externália bármilyen különbség egy cselekvés, vagy döntés gazdasági szereplő számára nyújtott magánhaszna és a társadalmi haszon között. Pozitív externália minden olyan dolog, ami közvetett haszonnal jár az egyének számára. Például a fák ültetése szebbé teszi az egyének tulajdonát, és megtisztítja a környező területeket is.

Ingyen ebéd a tőzsdén

Első ránézésre sokan azt gondolják, hogy a tőzsde működése cáfolja a „nincs ingyen ebéd” elvét, mert jó stratégiával és meglátásokkal munka nélkül lehet jövedelemhez jutni. Ha kicsit a dolgok mögé nézünk, akkor láthatjuk, hogy itt is rengeteg (néha nem is olyan) rejtett költséggel kell számolnunk.

Amikor felveszünk egy pozíciót, akkor első sorban beleteszünk jelentős munkát abba, hogy az a pozíció „jó”, jövedelmező legyen számunkra. Ezek lehetnek akár munkaórák is, nem beszélve arról a szakértelemről, ami szükséges a hatékony elemzéshez és pozíciómenedzsmenthez.

A pozíció felvételét megelőző analízisnek azonban nem feltétlenül csak rejtett költsége van, hiszen egy mélyelemzéshez sokszor olyan információkra van szükségünk, amelyek nem ingyenesen elérhetők, így ezeknek a költsége is beépül a pozícióba.

Szintén rejtett költségnek számít, hogy ha részvényekkel kereskedünk, akkor magunkra vesszük az adott vállalat termelési, szolgáltatási, környezetvédelmi, munkaerővel kapcsolatos valamennyi kockázatát, amelyet semmiképpen nem láthatunk át teljes körűen. Az országkockázat szintén hasonló kategóriába esik, itt is számtalan szürke folt van, nem is beszélve a folyamatos geopolitikai változásokról.

Ez utóbbira egy kiváló példa a TSMC helyzete, amelyről egy korábbi cikkünkben írtunk is. A társaságé a világ chippiacának durván a fele, tehát jó lehetőségnek tűnhet a világot sújtó chiphiány idején a cég részvényeinek birtoklása. Arra viszont senki sem számított, hogy az 1949 óta gyakorlatilag független szigetországot éppen mostanában provokálja Kína 150 repülőgéppel elkövetett tudatos légtérsértéssel, amely inzultus azonnal megjelent a részvény aktuális árazásában.

Az egyedi részvény kockázatát nem kerülhetjük el, csak szétteríthetjük különböző régiókat, gazdasági környezeteket és vállalati tevékenységeket felölelő portfólióval. Ezt a kockázatkezelést hangsúlyozza André Kostolany magyar származású tőzsdeguru, amikor az tanácsolja, hogy „ne tegyél minden tojást egy fészekbe”.

Fűnyíró, Las Vegas, tőzsde… egy közös bennük: a felszínes megfigyelő arra a látszólag helyes következtetésre juthat, hogy ingyen juthat hozzá valamihez, legyen az az akkumulátor élettartama, vacsora a hotelben, vagy komoly és konzisztens nyereségek. Ingyen ebéd azonban nincsen, az alternatív költségek a legkülönbözőbb helyekről bukkannak elő, sokszor idő formájában, de helyzettől függően kaszinóveszteségként is.

Mit tehetünk akkor, ha ilyen lehetőségek nincsenek? Szaknyelven megfogalmazva azt a lehetőséget kell keresni, ahol a várható bevétel és az összes alternatív összeg különbsége a legnagyobb. Nem szaknyelven sokkal egyszerűbb a helyzet: gondoljunk arra, hogy az időnk a legalapvetőbb tőkénk, és először azt kell helyesen befektetni és diverzifikálni.

Források:

The Editors. (2017. november 16.)  MILTON FRIEDMAN: THERE IS NO SUCH THING AS A FREE LUNCH

Elérhető: https://blog.degruyter.com/milton-friedman-no-thing-free-lunch/

Wikipedia: Andre Kostolany, Milton Friedman, Heinlein There ain’t no such thing as a free lunch.    (letöltve: 2021. október 21-én).

Kertesi Gábor – Telegdy Álmos (Letöltve: 2021.október 21-én). Mikroökonómia előadásvázlatok

Elérhető: http://econ.core.hu/~kertesi/kertesimikro/kertesimikro_01.pdf

A fenti bejegyzés marketingközleménynek minősül, nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült, és nem érinti a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltás.

A fenti cikk sem önállóan, sem egyes részleteiben nem tekinthető pénzügyi eszköz megvásárlására, jegyzésére, eladására, kölcsönzésére, vagy tartására vonatkozó befektetési tanácsadásnak, illetve szerződéskötésre, vagy kötelezettségvállalásra történő rábírásnak, ajánlanak, vagy ajánlati felhívásnak. A cikknek nem célja befektetési döntéshozatali szándék megalapozása, kialakítása, illetve a befektetési döntéshozatal.

A publikációban szereplő információk csak tájékoztató jellegűek, amelyektől a jövőben ténylegesen bekövetkező események lényeges mértékben eltérhetnek. A múltbeli teljesítményből nem lehetséges a jövőbeni hozamra, változásra, illetve teljesítményre vonatkozó megbízható következtetéseket levonni. A cikkben szereplő adatok és információk felhasználása az Ön felelősségére történik, a Random Capital Zrt. azok felhasználásából keletkező esetleges károkért nem vállal felelősséget.

A Random Capital Zrt. fenntartja a jogot, hogy a weboldalon található tartalmakat bármikor módosítsa, átírja.

A Random Capital Zrt. nem garantálja a cikkben található információk pontosságát, hitelességét és teljességét, ugyanis a weboldalon található bejegyzések a weboldal készítésében közreműködő személyek személyes megítélésén alapulnak, továbbá a cikk alapjául szolgáló adatok, információk különböző forrásból származnak, s azok frissítése nem tartozik a Random Capital Zrt. feladatkörei közé. A cikkben szereplő pénzügyi eszközök nem feltétlenül felelnek meg egyes befektetők befektetési céljainak, pénzügyi lehetőségeinek, kockázattűrő képességének. A jelen publikációban foglalt tájékoztató információk nem helyettesítik a pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, kibocsátó(k) által kiadott hivatalos tájékoztatókat, kezelési szabályzatokat, hirdetményeket, ill. a befektetési ügyleteket bemutató ismertetőket, ezért a megalapozott befektetési döntés meghozatalához kiemelten fontos ezek áttanulmányozása, értelmezése. Hangsúlyozandó, hogy mielőtt bármilyen befektetési instrumentumban pozíciót vállal, feltétlenül győződjön meg, hogy megértette-e a piac működését és kockázatát, s az teljes mértékben megfelel saját befektetési céljainak és elvárásainak, kockázatvállaló képességének, ügyleti, ill. pénzügyi eszközökre vonatkozó ismereteinek.

A cikket készítő díjazása semmilyen formában, sem közvetlenül, sem közvetetten nem függ a cikkben szereplő előrejelzéstől, állásponttól.

A fenti publikáció szerzői jogi védelem alatt áll, annak közzététele, harmadik személyek részére történő továbbküldése, átdolgozása vagy bármely más formában történő felhasználása a Random Capital Zrt. előzetes engedélyéhez kötött. A dokumentumban a más szellemi termékekből (grafikonok, adatbázisok, cikkek) való idézés mellett a forrás minden esetben feltüntetésre kerül.

Tájékoztatjuk, hogy a Random Capital Blog weboldaláról esetlegesen más cégek és egyéb szervezetek weboldalára is eljuthat. Az azokon közölt adatok tartalmáért, helyességéért és adatai biztonságáért a Random Capital Zrt. nem vállal felelősséget.